Tényleg nem emlékszik vagy csak tagadja? Más szülei is teljesen másként emlékeznek gyerekkori dolgokra?

Dettó ilyen féreg az anyám és a férjemmel az anyósom is.

Gyűlölöm őket.

ez most megdöbbent hogy ennyi ilyen élményű ember van. Sajnos nekem is ismerős ez a helyzet, akár még pár perccel korábban mondott dolgot is letagad :D de nem szoktam vele vitatkozni, mert már rég rájöttem, hogy nem lehet, ráhagyok mindent. A letagadásnál szerintem az a rosszabb, amikor kitalál rólam vagy másról hajmeresztő dolgokat és hazugságokat terjeszt. Olyan történeteket, amik nem hogy meg sem történtek, de még álmomba se jutottak eszembe, annyira meredek dolgok. :D

Arra már rájöttem, hogy nárcisztikus, és ezért ilyen, de amin nagyon csodálkozom, hogy mennyi ilyen anya van. Nem értem, miért kell ezeket a nőket feleségül venni.

Nem emlékszikrá mert nem akar, így te nem tehetedfel neki a kérdést,hogy mièrt te és nem a hudog/öcséd.

Ha mégis felteszed akkor jön a hiszti,ordibálás. Az mindegy hogy téved...ìgy inkább hagyják nem akarnak konfrontálodni. De ha tökös vagy akkor hergeld,hozz tanukat,és állitsd pellengérre.

Az én szüleim képesek voltak azon veszekedni, hogy az elôzô lakhelyükön hányadik emeleten laktak. Az egyik úgy elmékszik, a másodikon, a másik szerint a harmadikon. Pedig ez tényleg nem olyan dolog, amit bármelyiküknek ferdíteni kellene.

De én külföldi tanulmányaim alatt élménybeszámoló e-maileket írtam a rokonoknak. Volt egy, amelyben leírtam, hogy egy szintfelmérô vizsgára menet a metró baleset miatt leállt, és egy órát rostokolt az alagútban, emiatt késve értem a vizsgára, és egy másik csoporttal kellett megírnom.

Hat-hét év múlva rendszereztem az e-mailjeimet és elôkerült ez is. Újraolvastam, és semmire nem emlékeztem belôle. Még elolvasva sem, semmi. Kiesett az egész történet úgy ahogy van. Pedig én harmincas vagyok, nem iszom, nincs semmi káros szenvedélyem.

Ezért akik itt hüledeznek, biztos vagyok benne, hogy mindegyiküknek vannak az emlékezetében fekete lyukak, csak ugye amíg valaki fel nem hozza, addig észre sem vesszük.

Amúgy az is lehet, hogy annak idején édesanyád stresszes volt, és csak azt akarta, hogy ne légy a közelében, ezért sózott rád munkát, mindegy, hogy mit. Így nem emlékszik már rá, konkrétan miket kért és felidézni sem tudja.

Az enyém is ezt csinálja, fel se lehet semmit hozni, ami nekem esetleg nem esett jól, mert kikel magából, hogy hazudok, nem úgy volt, meg még ő támad, vagdalkozik, sérteget, meg bizonyítékokat követel meg ilyenek. Hát mindegy. Én lemondtam róla, hogy bármit értelmesen beszéljek vele felszínes témákon kívül. Annyira jó az egész, hogy nekem egyik legfontosabb célom az életben, hogy ne olyan legyek, mint ő, meg legalább emlékszek ezekre a dolgokra és tudom, hogy milyen lenne az én lányomnak, illetve arra is emlékezni fogok, hogy az hogy esik, ha valamit felhoznék, nem is azért, vagy olyan kontextusban, de azonnal rámtámad, hogy elmebeteg vagyok, meg beképzelek dolgokat. Egész apróságokról se.

Azt már fel se hozom neki, mikor pl. olyat csinált, hogy hétvégén sokszor kilenckor bevágtatott a szombámba feltépte a redőnyt és rámordított, hogy lehet felkelni, nehogy már egésznap aludjak, öltözzek és menjek gyomlálni. Még csak nem is ehettem, mert azzal is csak felidegesítettem volna, hogy húzom az időt. Rendesen öltözni kellett és egy kva szó nélkül csinálni amit mond, hogy ne ordibáljon...