Tényleg nem emlékszik vagy csak tagadja? Más szülei is teljesen másként emlékeznek gyerekkori dolgokra?
Amikor gyerek voltam, sokat kellett otthon dolgoznom. Csak én mosogattam, porszívóztam, takarítottam a fürdőt, wc-t, mostam ablakokat, csempét, port töröltem, gazoltam, füvet nyírtam és leveleket gereblyéztem. Hetente kellett füvet nyírnom, ha esett az eső, heti kétszer is kellett. A szomszéd még poénkodott is rajta, hogy én állandóan füvet nyírok.
Felidéztem ezt annak kapcsán, hogy a tőlem sokkal fiatalabb testvéremnek annyi a dolga mindössze, hogy rendet tartson maga után. Anyám kikelt magából és ordított velem, hogy hazudok, mert én soha nem nyírtam füvet, csak háromszor legfeljebb életemben.
Apám is emlékszik rá, hogy mindig én nyírtam, a szomszédot is megkérdeztem, ő is mondta, hogy bizony emlékszik (tizenpár éve volt, már rég elköltöztem).
Most lehet, hogy anyám tényleg nem emlékszik erre? Mindig ő küldött ki, ő adta ki, mikor kell nyírni, nem tűrt ellenkezést, ha délben mondta a 35 fokban, akkor kellett menni, mert "később úgysem csinálod meg".
Anyám szellemileg ép, tehát semmi nem igazolja, hogy elfelejtsen dolgokat.
Hogy lehetséges, hogy így kikelt magából, ordított velem és hazugnak nevezett? Tisztán emlékszem ezekre a dolgokra és mások is megerősítették. Mi lehet vele?
válasza:Kerdezo tenyleg total mintha en sztorim irnad le. 9es vagyok.
En ezt annak a szamlajara irom hogy, szegyenli magat, klimaxol, illetve 50 fele kozelitve halnak el az agysejtjeik, egyre oregemberesebbek es butabbak.
Ignorald. Ez valtozni nem fog csak rosszabb lesz mert egyre jovban melyulnek el a klimaxban, butasagban, oregsegben.
válasza: válasza:Es az a legviccesebb, hogy anyam apam pontosan emlekeznek mi hogyan tortent veluk pl 1982ben, de hogy hogy voltak a gyerekkoromban a dolgok az mar homalzos nekik.
Szanalmak. A szulok sem szuperhosok, ugyanolyan emberek mint a tobbi. Nem kell beszrni. Szanom oket.
A legtobb amit tehetek hogy megprobalok a hibajukbol tanulni, es jobb ember lenni.
Meg mindig 9es voltam. Bocsi nalam is durva sebeket tep fel ez a kerdesed.
Én is arra gondolok, hogy érzi, hogy nem igazságos ez, hogy nekem anno szinte mindent kellett csinálnom, tesómnak most meg semmit. De nagyon-nagyon szarul esik, hogy meghazudtol és ordít velem. Sokkal rosszabbul esik, mint a megkülönböztetés maga.
Szerinte csak sajnáltatni akarom magam, azért találok ki ilyeneket.
Nyilván nem élek már vele rég és teljesen függetlenül vagyok tőle minden értelemben, nem is ez a baj. A baj az, hogy képes nekem panaszkodni, hogy a tesóm milyen lusta és ordítani velem mindenki előtt, hogy hazug vagyok.
válasza:Nézd, ha van rá lehetőséged, akkor menj pszichológushoz, jó lenne erről egy szakemberrel beszélgetned. Az ilyen családi háttér egy lelki teher, nem árt csinálni vele valamit. Meg arról is érdemes szakember tanácsát kérni, hogy hogyan kezeld az ilyen helyzeteket - már ha nem kívánod a kapcsolatot édesanyáddal teljesen megszakítani.
Azt, hogy kisebb volt-e a tesód azért kérdeztem, mert rávilágíthat arra, anyukád miért hibázott annak idején. Ti. mindig úgy gondolta, hogy te, az idősebb gyerek vagy az alkalmasabb a házimunkák elvégzésére. Hiába mosogattál már 10 évesen, a tesódat 14 évesen _hozzád képest_ kicsinek látta, és ezért őt alkalmatlannak ítélte. (Ha van rá kapacitásod, akkor a tesódra is fordíthatsz egy kis figyelmet, mert ugyan gyerekként ez neki kényelmes szituáció volt, hosszú távon lelkileg nagyon romboló lehet.)
válasza:Többen írtátok, hogy biztos, hogy emlékszik, csak szégyelli így utólag. De ha szégyelli, akkor miért nem lehet azt mondani, hogy "igen, így volt, de baromira hülye voltam, és nagyon szégyellem".
Amúgy anyám és apán dettó ilyenek voltak: Szerintük nem segítettem otthon semmit (kb. én voltam az ügyeletes hamupipőke, hugom meg a hercegnő). Anyám érdekes módon arra sem emlékszik, hogy ő híresztelt egyszer szét rólam egy olyan dolgot, ami soha ki sem derült volna amúgy a nagyközönség számára. Egyáltalán, szar anya volt, és én bármit felhozok, semmire sem emlékszik. Pedig agyilag ő is ép, nem is piál egyáltalán.
Szerintem ez nagyon gyakori, hogy a szülőknek ilyen szelektív a memóriája. (Csak azt felejtik el, ami rájuk nézve baromi égő.)
válasza:Komolyan jo erzes latni, hogy nem vagyok egyedul ilyen barom szulokkel.
Koszonom mindenkinek, aki leirja a tortenetet. Komolyan ugy erzem, segit picit a tovabblepesben.
Kitartast es turelmet kivanok mindenkinek.
Nahát, mennyi ilyen van! Megmondom őszintén, szerintem nem felejtette el, mert kb. lehetetlen az ilyet elfelejteni fiatalon, ép elmével, alkohol nélkül. Plusz, ha el is felejtette volna tényleg, akkor sem értem, miért kellene szó szerint ordítania mindenki előtt, hogy hazudok. Ugyan miért lenne attól ennyire ideges, hogy én mást mondok, mint amire ő emlékszik?
Én arra gondolok, hogy azért kiabál, mert érzékeny pontra tapinthattam, azaz rávilágítottam, hogy szrul neveli a testvéremet és tőlem is túl sokat kért anno. Legjobb védekezés a támadás, úgy tűnik.
válasza: válasza:Bocsi, de szerintem anyád nem teljesen normális. Normális ember nem kezd el ordítani a másikkal, csak mert máshogy emlékszik valamire. Biztosan van vaj a füle mögött, ha ennyire érzékenyen érintette a téma. De én sem értem, miért nem lehet normálisan reagálni vagy elengedni, miért kell a saját gyerekeddel ordítozni?
Szerintem is el kellene menned pszichológushoz megbeszélni ezt, írtad, hogy mennyire bánt. Ilyen anya mellett felnőni egyébként sem lehetett egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!