Hogy viselkednétek egy ilyen szülövel?

Anyu hozzánk költözött fél éve, a gyermekünk születésekor.

Legföképp a gyerek körül segít. Nem dolgozik, teljesen mi tartjuk el, magára nem költ semmit, ha kell neki valami, megvesszük neki. A háztartásba besegít, a de én takarítok, ö fözni szokott (de nem mindig), meg mos, kitereget.

Gyakran hallom azt, hogy régen mennyire más volt, nem volt automata mosógép, mosogatógép, volt nagy kert, apám sose volt otthon meg belexzart mindenbe, ezzel szemben nekem milyen könnyü. Olyan mintha bánná, hogy most az én idömben egyszerübb lett az élet. (Habár most meg vannak másfajta nehézségek, de azok szerinte nem nehézségek.)

Vannak barátaink, akiket most per pillanat a korona + karantén miatt nem hívunk át, de még a vírus feltünése elött áthívtunk párszor, talán háromszor. Mikor mondtuk neki, hogy na holnap 4 ember átjön délután, akkor egyböl kifejezte nemtetszését, valamint azt éreztem kb hogy sxar anya vagyok amiért kiteszem a gyerekem "hangos beszédnek, rikácsolásnak, idegen arcoknak" stb, merthogy ö még kicsi. Ettöl függetlenül átjöttek, hát utána napokig kaptam a dózist, hogy "szegény gyerek". A "szegény gyerek"-et szinte hetente megkapom. Holott mindent megteszünk, és szerintem jól igyekszünk nevelni. A férjem is minden szabadidejét vele tölti, énekel neki, na az se tetszik anyunak, hogy hogyan énekel neki. Esténként a férjem altatja, ami mindkettönknek passzol, mert nekem van saját idöm a fürdetés után, a férjem imádja altatni, és a gyerekünknek is bejön ez, mivel nem panaszkodik. De anyu szerint nekem kéne altatnom.

Aztán a magánéletünk. Rendszeresen azt akarja belémbeszélni, hogy én nem vagyok boldog. Hogy letagadom magam elött, hogy boldogtalan vagyok. Jelzem, hogy a férjemmel még 10+ év után is szerelmesek vagyunk egymásba és ez ilyen mély szeretet lehet mindkét oldalról. Szóval nekem ö a minden.

Anyu megsértödik ha le van kapcsolva egy kicsit, akkor olyan viselkedést vesz fel, hogy a végén én érzem magam naggyon rosszul és a végén úgyis az lesz amit ö akar. Ha olyant készülök csinálni ami neki nem tetszik (pl elmennék a barátnömmel csavarogni 2 órára ami teljesen oké a férjemnek mert ö van a gyerekkel), akkor olyan fejeket vág, hogy a végén elmegy töle a kedvem, de ha mégis elmegyek, tuti szarul érzem magam.

A gyereket ritkán hagyjuk csak anyura, föleg akkor, amikor bevásárolni megyünk, mert nem akarjuk most a virusos idökben cipelni boltból ki be. Annyi, hogy néha vigyáz rá, ha bevásárolunk. De pl megkértem, hogy vigyázzon rá egyik este, had csináljunk valamit kettesben a férjemmel, és közölte, hogy "nem, majd egy másik alkalommal". El szokta viszont vinni sétálni babakocsival.

Szóval legszívesebben hazaküldeném de tudom, hogy nekem lennének utána rossz érzéseim.

Bocs, hogy hosszú lett, elöre is kösz az értelmes válaszokat.

N