Aki elvált gyerekes pasival jött össze, szoktatok külön programokat csinálni? Mármint kettesben

Hát azért azzal vitatkoznék, hogy ne lenne általánosan elfogadott normarendszer (amelynek RÉSZHALMAZA a jogrendszer), és hogy ne lennének általános(an elfogadott) erkölcsi értékek.

Például az, hogy a szülő gondoskodik a gyerekéről, az egyik alapvető erkölcsi tézis, amelytől el lehet ugyan tekinteni, de ettől az még erkölcstelen. A jog se tesz mást, csak ezt az erkölcsi tézist fogalmazza meg.

Na de ez messzire visz, a lényeg az, hogy görény az, aki úgy gondolja, hogy csak azért, mert már nincsenek együtt a feleségével/férjével, akkor már a gyerekkel se kell foglalkozni rendesen. És igen, a törvény is lesújt a görényekre (sajnos nem elég erősen).

Nem értem, a gyerekekről való gondoskodás hogy függ össze apuka farkával. "Bocs gyerekeim, egy hónapig nem láttok, mert apának a farkát kell most leápoltatnia"... vagy hogy?

Lehet értelmes kompromisszumot kötni, például heti 1 teljes nap a tiétek, és a gyerekek se zakkannak meg attól, hogy az apjuk vasárnapi apuka csak.

Te pedig pontosan tudtad, hogy a férfinak van gyereke, ezt számításba kellett volna venned. Vagy utólag kellene alkalmazkodnod.

Megszoksz vagy megszöksz.

Én mondjuk lazán lapátra tennélek, a gyerekeimmel nem kötök kompromisszumot.

"A jog se tesz mást, csak ezt az erkölcsi tézist fogalmazza meg." - pontosabban a közösségben jelen lévő erkölcsi tézisek közös minimumát - több-kevesebb sikerrel.

Egyet meg tudomásul kellene venni, a családjog csak és kizárólag azokat a helyzeteket képes kezelni, amikor a szülő akarja a gyereket. Amikor nem, azzal szemben szükségképpen tehetetlen, elvégre is nem mondhatják azt, hogy a gyerek érdeke lenne, ha rákényszerítik egy olyanra, aki a háta közepére se kívánja. (ez ugye főleg a "majd ha a karjában tartja, majd megnyhül" téveseszme áldozatainál szokott megesni)

Egyébként meg rohadt könnyen ítélkezel, de nekem pl nem a "régi gyerek" meg nem is az "új gyerek" (#138), hanem a PÁROM az első, mindenféle helyzetben. Ugyanis vele választottuk egymást szabad akaratunkból, vele támogatjuk egymást a mindennapokban, és vele akarunk együtt megöregedni.

A "nekem a gyerek az első" típusú lények meg szerintem tipikusan a saját gyerekük legnagyobb ellenségei, mejd akkor majd a gyerekük felé fognak fordulni elvárásokkal, amikor annak a SAJÁT életét kellene élnie, a SAJÁT kapcsolatával (akár családjával) a szomszéd utcában, vagy a szomszéd városban vagy a szomszéd kontinensen - ahol éppen NEKIK a legjobb, és nem a szülőt támogatni.

(én ezt szerencsére a saját életemben még idejében leállítottam, amikor először adta elő az anyám, hogy "bezzeg én feláldoztam érted az...", akkor kérdeztem vissza egyből, hogy "ÉN KÉRTEM?, KÖZÖM HOZZÁ?")

Én nm áldoztam fel és nem is áldoznám fel az életem semmiféle gyerekért - de eszembe sem jutna ezt elvárni tőlük se, az én irányomba. Na, ilyenek.

Egyértelműbben:

"Én nm áldoztam fel és nem is áldoznám fel SEM az életem, SEM A PÁRKAPCSOLATOM semmiféle gyerekért - de eszembe sem jutna ezt elvárni tőlük se, az én irányomba"