A nagykorú gyerek miért mindig első?

A gyerekkel versengeni azért szánalmas, mert te a pasidnak nem a gyereke akarsz lenni.

Ha a társa lennél, akkor társ lennél a szülőiségben is, és támogatnád abban, hogy mindent meg tudjon adni a gyereknek. Aki a szerelmed vére. Nem idegen!

A a társ, aki nem tud egyensúlyt teremteni a jelenlegi párja és a gyerekei között, az gondolkodjon el rajta, hogy talán egyedül kellene élnie, ugyanis senki nem szeret örök második lenne egy kapcsolatban.

Egy felnőtt gyerek meg már pláne megérti, hogy más a társunk iránt érzett szeretet és más a gyerekünk iránt érzett, mindkettőre szükség van, egyiket a másikkal nem lehet helyettesíteni.

Ha a társ elég tudatos és igazán szereti a párját és a persze a gyerekét is, akkor megtalálja a módját, hogy senki ne érezze magát elhanyagoltnak. Ha pedig igen, ott kell hagyni a pasit/nőt, keressen más balekot magának. Hosszabb távon úgy sem talál.

"Társa párjának mindenben, támogatja, főz-mos-takarít rá, segíti ha beteg...És mit kap cserébe? "

Nem mártírkodni kéne és kiszolgálni, hanem elfogadni, hogy van egy fia, akkor is, ha már nagykorú. Ha ez nem megy, vagy valóban állandóan a gyerekkel van elfoglalva (kétlem), akkor nem kötelező gyerekes férfivel / nőcel kapcsolatot kezdeni.

Kérdező gondolom az a gyerek nem veletek él, tehát számold ki hány órát van ő az apjával és te mennyit a pasiddal heti szintre lebontva. Nos, kivel tölt több időt?

Az anyagiakhoz meg legyetek külön kasszán a pasival és akkor nem érinthet téged az anyagi része. Albérlet rezsi, bevásárlás felezve maradékot mindenki arra költi amire akarja.

Társa párjának mindenben, támogatja, főz-mos-takarít rá, segíti ha beteg. Elviseli rigolyáit. És mit kap cserébe? ... kuss. Ne szóljon bele semmibe, csak örök második lehet. Rendjén van ez a hozzáállás?

Tedd fel így a kérdést! Így nincs rendben, és elég egyértelmű, hogy ez a kapcsolat milyen. Nem a gyerek, hanem a párod hozzáállása miatt!

Elmarhatod mellőle a gyereket, de akkor se fog jobban megbecsülni. Sőt, naponta fog hibáztatni és a végén teljesen megutál.

Kiírhatsz egy kérdést, ötöt, vagy tízezret, akkor se lesz más lehetőséged. Vagy ku.ssolsz tényleg, és nyelsz. Vagy csomagolsz és elmész, ha így ez neked nem jó. Vagy egyfeszt hisztizel és támadod az istenített gyerekét, egész addig, amíg ő fog választani köztetek, és tudod, hogy nem te vagy az első helyen. Kivárod, amíg kidob ő? Vagy megbékélsz végre?

"Ha a társa lennél, akkor társ lennél a szülőiségben is, és támogatnád abban, hogy mindent meg tudjon adni a gyereknek."

Bocs, de miben kellene már támogatni egy pl. 30 éves felnőtt gyerek esetében?