Szülőként meddig engednél a gyerekednek, és hol az a pont, amikor úgy érzed elég, és nemet mondasz?
Hosszú lesz, előre is bocs érte.
Tudom, hogy elméletben teljesen más a dolog, mint amikor az ember ott van benne.
És nem egy új IPhone-ra gondolok itt most, vagy hogy a kamasz elmehet-e fesztiválozni, stb.
Hanem amikor gyerek bőven nagykorú már, mióta él, problémás, sose volt vele könnyű. Gyakran keveredett balhékba, rossz társaságba, gyakori szereplő volt az alkohol, a drog, a rendőrség.
Anyagilag sokba voltak a hülyeségei, kórházi kezelések, balesetek (ebből volt majdnem halálos kimenetelű is).
Mindig ment az érzelmi zsarolás, pénzért, ezért, azért, különben eltűnik, öngyilkos lesz, stb. Vagy éppen másokban fog kárt tenni.
És szülőként nagyon jól tudod róla, hogy sose fog tudni magáról gondoskodni, mert egyszerűen képtelen rá, neked kell kihúznod a szarból.
Ezt így meddig csinálnád azzal a címszóval, hogy "De a gyerekem, muszáj segítenem rajta"? Egyáltalán hogyan lehet ezt szülőként kezelni, túlélni?
(Ne menjünk bele abba, hogy mennyire nevelési hiba, mert nem kizárólag nevelés kérdése. És ne személyeskedjünk, leszögezem, nem az én gyerekekről van szó.)
válasza: válasza:Nekem a féltestvérem ilyen. És mi vagyunk a bizonyíték arra, hogy nem nevelés kérdése. Más az apánk, de a tesómat 2 éves kora óta apám és anyám nevelte, ahogy engem is. Nekem diplomám van, férjem, most várom a második gyereket. A testvérem 12 éves kora óta cigizik, keményen alkoholista, drogozik, ki-be jár a börtönbe, minket is rengetegszer meglopott, mikor 16 éves volt, arra mentünk haza, hogy kipakolta a lakásunkat, hogy ki tudja fizetni az arabokat akiktől kölcsön kért.
30 éves, de anyám még most is úgy van vele, hogy mellette áll, látogatja a börtönbe, az utolsó fillérjét is odaadja neki, hiszen mégiscsak a gyereke.
Apám mindig is a sajátjaként nevelte, imádta, szerette, mindent megadott neki, hiszen ő volt úgymond az egyetlen fiúgyereke. Most is ugyanúgy támogatja, mint édesanyám, és ők se tudnak másra gondolni, csak arra, hogy ez genetika, hiszen semmi különbség nincs kettőnk között, csak az, hogy más az apánk.
"nem a gyakori kérdések emberének a laikus véleményét..."
=> Engem meg pont a vélemény érdekelt, hogy más, mint szülő meddig tűrne a saját (ha jobb ettől, nyugodtan hozzátehetjük, hogy elb...szott, bár nem változtat rajta) gyerekének.
Nem tagadtam a nevelési hibát, de a mit hogyan kellett volna utólag egyrészt lényegtelen, másrészt a gyereket szerintem kisiskolás koráig több pszichológus, nevelési szakember látta, mint mást háziorvos élete során.
válasza:Én is így gondolom, ha az én gyerekem kerülne ilyen szituációba, én is feltételekhez kötném a dolgokat, akkor hajlandó lennék segíteni, de nem az ígérgetésekre, meg a "majd elmegyek dolgozni, ha lesz nekem tetsző munka", és egyebek.
De látni, hogy a szülő tönkremegy és kész idegroncs már, anyagilag is kínlódik, közben a "gyerek" szívna el minden pénzt és energiát, miközben semmi nem fog változni, az teljesen fölösleges....
válasza: válasza:A nővérem 4 gyereke közül egy ilyesmi. Tehát nem nevelés.
Még csak 22 éves. Nem tudom a tesóm meddig fogja tűrni.
A fiú lop, anyjától, tesójától, apánktól. Mindent. A kinti nagy fekete kukát is eladta. Mindent dugni, zárni kell előle.
Ami ellensúlyozza, tudom ez hülyén hangzik, de jó gyerek. Szereti a családot, megvéd, segít. De ha drogra kell pénz, megszerzi.
Nagyon sajnálom a tesóm, nehéz helyzetben van. Nem tudom mi lesz a vége. Fogalmam sincs mit tennék a helyében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!