Nektek mi lenne, illetve ha megtörtént, mi volt az a pont, amiért megszakítottátok valamelyik szülőtökkel a kapcsolatot?

Amikor bemutattam apámnak a páromat azt mondta: "Nem fogok eltűrni egy fogyatékost a családomban! Válassz! Vagy ő vagy én!"

Választottam, azóta a férjemmel már van két gyerekünk, apámat pedig 15 éve nem láttam. (a férjem vak, erre volt a megjegyzése)

Megbeszéltünk hármasban egy két napos programot (a kislányom, az anyám és én) A kislányom nagyon várta, hogy a mama egy kicsit csak rá figyeljen, mert a testvérem gyerekei szinte egész nyáron vele voltak napi szinten, nemrég egy egész hétig haza sem mentek. Úgy volt, hogy a buszmegállóban találkozunk. Aztán a busz indulása előtt derült ki, hogy anyám önhatalmúlag, mindenféle kérdezés és egyeztetés nélkül magával hozta a testvérem nagyobbik gyerekét is. A kislányom sírt a buszon a csalódástól, aztán meg azért, mert anyám egyszer sem szólt hozzá, végig csak a másik gyerekkel foglalkozott. Veszekedtem vele, de ez nem használt, nem értette meg, hogy mi bajunk van. Megalázó volt a gyerekemmel is meg velem is, így másnap, amikor köszönés nélkül elmentek egy másik játszótérre, (az én gyerekemet nem is hívták magukkal) mi azonnal hazajöttünk.

Azóta nem hívtak fel, és én sem kerestem őket.

Hm..."anyám" ellenem uszította a családot, amikor nem voltam hajlandó szakítani a párommal, aki nem tetszett neki, mert nem volt befolyásolható és nem lehetett uszítani senki ellen. Neki lételeme volt a veszekedés és a családon belüli viszálykeltés.

Tizenéve szakítottam meg vele a kapcsolatot, az esküvőnkre sem jött el (meg se hívtuk), az sem tudja hol lakunk, semmit nem tud rólunk. Az "unokájáról" sem tud, soha nem is fogja látni.