Hogy mondtad el a saját gyerekednek, hogy van egy másik gyereked is, egy másik nőtől? Gyerek- vagy kamaszkorban könnyebb ezt elmondani?

Minél hamarabb!

ne mástól tudja meg....

Nekem idősebb nővérem van, már egészen kicsi koromban megismertem, járt hozzánk hétvégente, csináltunk közös programokat, és mivel csak 3 év van közöttünk, így könnyen ki is jöttünk egymással. Szegénynek nem volt teljesen normális az anyja, mindig kitalált indokokkal nem akarta elengedni hozzánk, direkt keresztbetett, amikor tudta, hogy közös programot szervezett apukánk nekünk. Egyszer, mikor még 5 éves se lehettem, engem is megalázott, pedig nagyon ritkán találkoztunk. Nem szerettem. Pár évvel később megszakadt a kapcsolat közöttünk, mert az anyja ellehetetlenítette, kisgyerekként pedig nem lett volna könnyű kiharcolni magunknak, hogy találkozzunk.

Ma már egyetemisták vagyunk, a nővérem, mikor elég idős volt már hozzá, hogy ne ellenőrzigesse az anyja állandóan, megkeresett engem, azóta nagyon sokat beszélünk, találkozunk, ő segített nekem az egyetemen, amikor felkerültem Pestre, azóta még többet találkozunk, és én sem tartom fontosnak, hogy nem egy anyától születtünk. Örülök neki, hogy néhány éve megkeresett engem, és azóta nagyon jóban vagyunk, én is próbálom támogatni őt, amikor valami gond van otthon az anyjával.

Szerintem joga van egy embernek tudni, ha van testvére, mert ez még nem jár együtt azzal, hogy kötelességük tartani a kapcsolatot, meg édes testvérként szeretni egymást. Inkább gyerekkorban érdemes megmondani a gyereknek, esetleg azt is, hogy nem tudnak találkozni, hogy tudjon róla, de elfogadja még kicsiként, és ne tinikorban zúduljon a nyakába, amikor amúgyis labilis a lelki állapota.