Szülőként meddig engednél a gyerekednek, és hol az a pont, amikor úgy érzed elég, és nemet mondasz?

Ha a "gyerek" felnött, akkor az ö életét úgy organizálja, ahogy neki tetszik.

A problémáit - balhék, rossz társaság, alkohol, drog, rendörségi ügyek - neki kell megoldania. Kezdetben - az elsö esetnél - elmondanám a véleményemet, EGYSZER kihúznam a bajból, de ezután az ö választása ez az életmód, és nem az én feladatom mindig segíteni rajta.

Az eltünés, meg öngyilkossággal zsarolás lenne az a pont, amikor közölném vele, VAGY leáll ezzel, VAGY ne keressen többet.

"szülőként nagyon jól tudod róla, hogy sose fog tudni magáról gondoskodni, mert egyszerűen képtelen rá, neked kell kihúznod a szarból."

Ilyen nincs, ez addig megy, amíg a szülö "kihúzza a szarból", ha egyszer beszünteti ezt, akkor a gyerek igenis képes lesz megoldani a problémáit.

Hát én is elengedném a kezét, csinálja azt amit jónak lát.

Ugyan nagy tapasztalatom nincs, de szerintem ez épp ezért alakult ki, mert tudja, hogy gyakorlatilag baja nem eshet, mert a szülei mindent megtesznek érte, bármilyen helyzetbe keveredett és visszaél ezzel.

Akivel ilyen nem történt meg, az valóban csak elméleti feltételezéseket tud mondani. Ha egy gyerek és szülője között nem nyilvánul meg szeretet, nincs kölcsönös tisztelet és segítés, akkor erről valóban mindkét fél tehet. Mondhatjuk, ez egy eleve elhibázott kapcsolat. Apropó, egy gyereknek 2 szülője szokott lenni, a kérdező viszont csak egyes számban kérdezi a remélt válaszolót. Lehet, hogy ilyen egyszülős kapcsolatról van szó ?

Tény, hogy a felnőtt, netán már huszonéves is elmúlt gyereknek a kezét mindenképpen el kell engedni ma fenyegetések ellenére. A fenyegető kijelentések ugyanis azt mutatják, hogy a gyerek nem akar, nem mer felnőtt lenni, valamilyen módon fél a felnőtt élettől, márpedig elengedés nélkül soha nem is fog felnőni.

Olyan nincs, "hogy sose fog tudni magáról gondoskodni, mert egyszerűen képtelen rá, neked kell kihúznod a szarból." Ezzel a szülő csak önmaga elszakadási képtelenségét igazolja. A gyerek elszakadását a szülőnek is kell kezdeményeznie, még akkor is, ha a gyerek a szülő vélekedése szerint nem tud életben maradni egyedül. Ma már azért van olyan szociális háló és intézményrendszer, ahol még a szellemileg visszamaradott gyereket is bátran el lehet helyezni.