Más is tapasztalja, hogy az intelligens apák csak a fiúknak adják át a tudásukat, a lányuknak nem?

Kedves Kérdező!

Az ősidők óta fennmaradhatott szemlélet-módból fakadó tapasztalásod lehet, amiről írsz. Valóban igaz, hogy a régebbi időkben minden anya inkább fiút szeretett volna szülni. No, de ennek is meg van a társadalmi háttere. Ezt most ne firtassuk.

Ennél fogva lehetnek apák, akik valóban többre tartják a fiúgyermeket, s ennélfogva többet is törődnek vele, szemmel láthatólag. Persze, hogy ez diszkrimináció, mondhatni a "kettős mérce" jelenléte a családban.

De lehet más oka is. Például az, hogy az apa azt gondolja, hogy ami "fiús" tevékenység, beleértve a racionális gondolkodást is, azt Ő akarja átadni fiának, míg a "lányos" tevékenységek fortélyait meg tanítsa inkább az anyja. Hiszen Ő ért hozzá jobban.

De ez sem más, mint gondolkodás-mód, mentalitás kérdése.

Viszont valóban igaz, hogy köze nincs az intelligenciához. Ami egyébként tényleg többféle is létezik. És akkor az a kérdés, Te melyikre gondoltál. IQ, vagy EQ, ami utóbbinak is már több válfajáról beszélnek pszichológusok, szociológusok.

Szóval nem annyira intelligenciára volna szükség egy gyermek nevelése, tanítása során, hanem sokkal inkább "józan paraszti észre". (Ez a tapasztalatom)

Az igen jelentős családon belüli furcsa szokásokra, devianciákra (mert amiről írsz, az az) az egyetlen értelmezhető magyarázat számomra, hogy rendkívül zárkózottan élünk, mind egyéni szinten, mind családok viszonylatában az elmúlt időszakban és jelenlegi századunkban. Így aztán mindenki csak megy a maga feje után... Apa, Anya, gyerekek is... élik életüket, ahogyan a legjobbnak tartják, miközben sokszor fogalmuk sincs arról, hogy miképpen is élnek. Ha életnek lehet egyáltalán nevezni pl. a pénz hajszolását az állítólagosan boldogabb jövő megteremtése érdekében... Fogyasztói Társadalmunkban. Ahol minden, ami "ÉRTÉK", az pénzen megvehető. (Nekem speciál kételyeim vannak e téren.)

Ez persze csak 1 vélemény, nem több annál.

Az ERŐ legyen Veled!

Régi kérdés, de most olvastam csupán.

Nem értek egyet evvel a felvetéssel!

Négy gyermekem van, két fiú (30, 17), két lány (28, 15), harmadik unokám is a napokban várható, a megszületettek mindketten lányok (5,3). Jómagam apa és nagypapaként nem teszek különbséget nemek szerint, mindenkinek egyformán próbálom átadni a tudásomat, élettapasztalataimat. Pl. a kamasz csemeték esetében sokszor mindkettőt mellém hívom, amikor mesélni szeretnék valamit. Amikor pedig kettesben osztok meg hasznos információt, amit jó lenne, ha a másik is tudna, akkor utólag annak is elmesélem, aki nem volt jelen, amíg fejemben van az aktuális téma.

Alapvetően családi életre vagyunk berendezkedve, így szeretünk együtt lenni. Kiskorban természetesebb, hogy a "nyakunkon vannak" 24 órában, de a kamaszkorban is lehetőleg sok időt töltünk együtt. A felnőtt gyermekeim (előző házasságból) szintén törekednek a gyakori kapcsolattartásra. Persze, többet szeretnénk személyesen találkozni, mint ahogy sikerül, de addigis cseten, telefonon megejtjük hetente néhányszor. Tanácsinkat mai napig sokszor kikérik ők is.

Családomban, ráadásul nekem nővérem van, és elég nagy létszámú rokonságban sem tapasztaltam, hogy bárki a fiúgyermeket előnyben részesítené a lányokkal szemben. Nejem szintén ezt látta az ő családjában, rokonságában. Sőt, esetében apukája őt szorgalmazta jobban a továbbtanulásra, mivel öccse kis mértékben szellemi fogyatékos. De szeretni mindkettőjüket egyformán szerették náluk is, ahogy foglalkozni is mindkettőjükkel ugyanúgy foglalkoztak. Az ő apukája orvos volt, így szerette volna, ha lánya ezen a téren tanul tovább. Nem azt a szakterületet választotta, mint apja, de nejem is egészségi diplomával rendelkezik. Apukája ezt nem mindig vette jó néven. Maximalista hozzáállását kifejezetten utálta nejem, de apukáját nagyon szerette.

Az én anyukám óvónő volt, apukám gépész, magam is az lettem, de idővel szakmát váltottam, estin tanultam informatikus, webgrafikus és grafikusművész álmomat megvalósítva élem az életem közel 30 éve, nővéren elismert drágakő és ékszerbecsüs volt. Apukám 92 éves, velünk él.