Hogyan lehet feldolgozni, hogy a gyerekem nem olyan, mint amilyennek elképzeltem?
Elöljáróban leszögezném, hogy nevelve van, volt és lesz is, így a "nevelni kellett volna" okoskodástól tekintsünk el.
16 éves. Sosem volt egyszerű eset, de kezelhető volt. Amióta középiskolás, borzalom. Semmi nem érdekli a barátain és a pénzen kívül. Diakmunkazik, a fizetését 2 nap alatt elkölti- hamburgerre és cigire. Újabban hétvégente iszik is. Visszabeszél, nem fogad szot, a szobája koszos, rendetlen, penészes ételmaradek, koszos és tiszta ruha a padlón, stb. A ruháit elcserelgeti, a dolgaira nem figyel, nem vigyáz. A telefonját pl kevesebb mint egy hét alatt összetörte.... Hétvégén úgy jött haza, hogy a nyaka hatalmas foltokban ki volt szívva....
Tipikus tinipitsa, akit kb mindenki utál. Hogy őszinte legyek, én magam is. Konkrétan hol a sírás, hol az agyvérzés kerülget amiatt, hogy ilyen lett a gyerekem. Nem így neveltem. Van más is iylen helyzetben? A nevelési tanácsadónk szerint nem egyedi eset, valamilyen szinten normális a kamasz lázadás, merthoyg szerinte ez az.....
Hiányzik a fegyelem. Az Apa! Az én gyerekeim is voltak tinik. De mivel én vagyok az Apa, sosem léptek át egy határt.
Az első alkalommal, ahogy itt írta valaki, pofon csattant volna. 20-25 évesek. KB 2-3 alkalommal kaptak ki az életükben. Akkor is tőlem... Az utolsó alkalom is kb 12 éve lehetett. De tudták, s tudják, van egy határ, amit ők is mi is betartunk, betartottunk. Szerintem be is fogunk.
A szobájukban nekik sem volt rend. (kaját innivalót nálunk senki nem hoz fel egyik szobába sem).
Szórakozni ők is jártak. De 18 éves korukig a nejem mondta még, hogy mikor kell hazajönniük. Sosem késtek.
Stb.. Stb... A mai napig jó a kapcsolatunk. A lányom szokta mondani, a vőm előtt, hogy apa volt a szigorúbb. S ennyivel le van tudva, hogy jó vagy rossz szülő voltam e.
Nálunk pont ma volt a gyerekem gimijében szülői, amit egy össznépi drogprevenciós előadással kezdtek. Az ott hallottak alapján akár drog is lehet a háttérben, ha a személyisége olyan nagyot változott az utóbbi időben.
Járj utána, kérj segítséget! Kaptunk egy e-mail címet és egy telefonszámot, ahol ezt meg lehet tenni. Ha érdekel, privátban megírom.
Az értelmes válaszolóknak köszönöm. A többieknek teljesen felesleges volt írnia. "Nincs apakepe". Nincs hát. Honnan is lenne? Végül is a férjem csak 15 éve neveli, evidens, hogy a sosem látott apa hiányzik a képből...
A gyerek nem egy üres számítógép, amire olyan programot toltesz, amit akarsz, hanem egy önálló személyiség. Így is születik. Persze egyértelműen könnyebb a szülőket hibáztatni mindenért. Aki azt írta hoyg persze hogy ilyen, hiszen utalom és a gyereket az ember feltétele nélkü szereti: már az első kommentekben leírtam, hoyg félreérthetően fogalmaztam. Nem utalom a gyerekemet. Szeretem őt. A stílusát utálom.
A nevelési tanácsadónk nem ma kezdte a szakmát. Mivel nagy tapasztalata van és általában nem a semmi gond vele, angyal a gyerek típussal fordulnak hozza, az általa "kezelt" gyerekekhez hasonlít. Azokhoz képest az enyém nem kirívó eset. A tanácsa az, hogy várjunk, majd lecsillapodik. Illetve hogy próbálkozzunk az indirekt rávezetéssel; pl ne azt mondjuk, hogy ne költsd el a pénzed 2 nap alatt, mert nem marad, hanem hogy x idő alatt mennyit tudna sporolni, ha egy részét felrerakna és az mire lenne elég. Pénz nem kap, az extra kiadásait nem fedezzük és nem kap újat, ha valamit tönkretesz.
Nem gondolom, hogy szuper anya vagyok, de nem is tartom magam rosszabbnak, mint az átlag. Nem volt soha bántalmazva semmilyen módon és nem is lesz. Hogy mit szólna hozzá, hogy ezt írom komoly ország világ előtt? Mert pontosan mi is a probléma azzal, hogy kiírtam egy kérdést? Semmi. Azon kívül, hogy némelyik válaszadóknak nem megy az értő olvasás és le van ragadva a "szülő a hibás mindenért" szinten. Szegény gyerek még 60 évesen is azért olyan, amilyen, mert a szülei....Persze.
A dohanyzasrol: nyilván elmondtam a káros hatásait. Sőt, olyan szuper háziorvosunk van, aki behívta egy beszélgetésre ezzel kapcsolatban. Nem erdekli. Az en testem, azt csinálok vele amit akarok időszakát éli.
Kérdező, szerintem nem a neveléseddel van a baj, tényleg kamaszodik. Három dolgot tudnék kiemelni, ami tetszik: dolgozik, nem jár későn haza és védekezik. Tehát minden vadsága ellenére gondolkodik és ez fontos.
Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy prostiskodna azért, mert kiszívott nyakkal ment haza, bírom az itt károgó erkölcs csőszöket. Lehet, hogy egyetlen pasija van égen földön akit azért nem mutat be mert kéthetente szakítanak meg kibékülnek. Vagy mert maga sem tudja, akar-e tőle valamit.
Javaslom hogy beszélgessetek higgadtan a dolgokról, helyesen teszed, hogy nem vered. Én nem állítom, hogy összetöri a gyereket egy jó időben érkező pofon, de lehet nevelni verés nélkül is. Én is ezt teszem, eddig működik, bár az én lányom még fiatalabb a tiédnél.
Halgass a nevelési tanácsadóra, és ne az itteni megmondóemberekre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!