Hogyan lehet feldolgozni, hogy a gyerekem nem olyan, mint amilyennek elképzeltem?

30-assal értek egyet.

Ha ez mindig így lenne, és ez lenne "a normális" (ami kérdezőéknél van), akkor azért baromira nem lenne normális pl. a lányom meg az egész gimis osztálya. Pontosabban a volt osztálya, mert ők már 23 évesek. Én ilyenekről nem hallottam az osztályukban, pedig mi, szülők is összejártunk.

Biztos volt lázadás ott is, tudtam lányról, akit már tizennégy éves kora óta dugott a barátja. Volt, hogy a fiúk a gimi melletti kocsmába mentek tanítás után már 15 évesen (nem totál lerészegedni). Volt egy-két túlkapás osztálykirándulásokon. (Azóta már mind diplomás, kivéve, aki orvosira ment vagy jogira, mert az osztatlan.)

De ILYEN,amit a kérdező írt, nem volt.

Hogy fog az ilyen pl. továbbtanulni? Szerintetek 18 éves korára pikkpakk "kinövi", és készül az emelt érettségire, hogy bejusson valami normális suliba utána?

Szóval én nem hinném, hogy ez a normális, természetes, ahogy a kérdező lánykája viselkedik, és nem kell tenni semmit, mert így van jól. Nagyon nincs így jól.

"Hogyan lehet feldolgozni, hogy a gyerekem nem olyan, mint amilyennek elképzeltem?" - Kérdező, szerintem roppant egyszerűen, úgy, hogy tudomásul veszed, hogy az életben a dolgok rendszerint nem olyanok, mint ahogy az ember elképzeli, és ebben természetesen a gyerek sem kivétel.

Sajnos még mindig tartja magát az a téveseszme, ami szerint a gyerek születésekor egy "üres füzet", és olyan lesz, amivel "teleírják" (= nevelik). Na, ez egy évtizedek óta megcáfolt agyrém, ahogy a külső, úgy a belső tulajdonságainkat is meghatározza a genetika, meg a magzati korban érő hatások is, szóval, amikor az a gyerek megszületik, valójában már 50+%-ban "bele van írva", hogy ő milyen.

Egyszerűen azt kell tudomásul venned, hogy ő nem a te kivetülésed, "folytatásod", hanem egy 100%-ban másik ember, saját genetikával és saját tulajdonságokkal. Te a neveléseddel ehhez hozzá tudsz adni, de el nem tudsz venni belőle.

Szóval a kérdésedre tényleg az a válasz, hogy nem igényel ez a dolog különösebb feldolgozást, mert semmiben sem különbözik más olyan helyzetektől, amiben 1-nél több ember van. Szóval ahogy a párkapcsolatod, a baráti kapcsolataid, a munkahelyi kapcsolataid sem csak rajtad múlnak, tehát rendszerint nem pont úgy alakulnak, ahogy elképzelted, pont úgy igaz ez a gyerekeddel való kapcsolatodra is.

Én nem adnék neki pénzt, ha nem vigyáz a dolgaira (ruha, telefon stb.) akkor azt is vegye magának a diákmelóból. Talán rájönne, hogy mennyit kell dolgozni egyik-másik cuccért és jobban megbecsülné a pénzét, nem költene annyit hülyeségre. A retket a szobában én hagynám, ha ő szeret mocsokban élni, akkor hajrá. Majd egyszer feltűnik hogy ez undorító. A legtöbb kolistársamnál is így volt. A cigit meg a piát úgy látom a környezetemben, hogy sajnos szinte lehetetlen kikerülni. Minden hétvégén 14-16 évesekkel van tele a belváros, hullarészegen ordítoznak este 11kor, néha a rendőrség hazaküldi őket. Fogalmam sincs, hol vannak a szüleik vagy hogy ki veszi meg nekik a cigit meg a piát, mert tőlem 29 évesen is állandóan személyit kérnek ha egy gyümölcsös sört veszek is. De megoldják. Ott max annyit tudsz tenni, hogy x időre haza kell menni, ha nem akkor érte mész és hazarángatod.

Egyébként sosem voltam az erőszakos megoldások híve, de a lányod viselkedése simán pofonért kiált. Egy darabért, a megfelelő időpontban. Van egy ismerősöm, a kisebbik lánya 16, nemrég elment bulikázni és nem ért időben haza, telefonon elérni nem tudták. Elváltak a szülei, az anyja és az apja is ott kereste hajnal 3felé órákig a belvárosban, majd megtalálták, otthon pedig a kiscsaj ezt hisztérikusan kikérte magának, hogy miért nem hagyják szórakozni. Az apja (aki egyébként mindent megvesz neki amit kiejt száján és a lány 99%-ban akkor keresi ha anyuka nem adott elég lóvét) a hiszti közepén lekevert neki egy pofont. A csaj duzzogott 2 hétig de érdekes módon azóta nem beszél flegmán az apjával és telefonál ha nem ér haza időre. Csak azért írom ezt le, mert van az a helyzet ahol a pofon használ, neadjisten szükséges. Az ismerősöm sem ütötte meg amúgy sosem a gyerekeit csak akkor egyszer a kisebbiket.

Én javasolnám, hogy olvass 1-2 könyvet a témnában:

James Dobson: Fiúk nevelése

Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül

Remo H. Largo: Kamaszkor

Írtad hogy jársz nevelési tanácsadóhoz. Azért az mégis helytelen, hogy annyival letudja, hogy:"kamasz és valamilyen szinten normális". Esetleg ajánlott valamit?

Szerintem semmiféle képpen nem kell beletörődni ebbe a viselkedésbe és csírástól kell elfolytani a problémát. A gyerek (tini) igenis meg kell tanulja, hogy mindennek következménye van és felelősséget kell vállaljon. A liberális nevelés egy kalap szar, ezt már látni a mai tiniknél. Régen normális embereket neveltek fel szüleink egy kis szigorral, és nem hiszem, hogy pofonnal érték el a tiszteletet. Próbálj beszélgetni vele, kérdezd hova megy, mi a terve rövid illetve hosszú távon. Szervezz családi programokat. Látnia kell, hogy számithathat rátok és hogy a haverok cimborák csak a szarba húzzák. Mert ez az igazság. Én is voltam tini, amíg bulizni jártam, meg csavarogni addig kerestek jó voltam, miután kitörtem, el indultam tanulni kikoptak a "barátok". Ezt neki is fel kell fognia

Ő egy másik, különálló ember. Szerintem nem kellene így nekimenni az anyukának. Engem például pont, hogy egyedül nevelt anyukám, és így felnőtt fejjel sok helyen véltem nevelési hibát felfedezni. Mégis rendes ember lett belőlem, sosem voltam olyan, mint a kérdésben szereplő kiscsaj.

Ha középiskolában kezdte, akkor szerintem a rossz társaságba keveredett. Az, hogy ki áldozat és ki "menő", az az adott közösség értékítéletétől függ. Gondolom, a többieknél ez az elfogadott, ő meg nem akar kilógni. Szóval tuti átvinném másik suliba, ahol ezek a dolgok cikinek számítanak. Az első gimis osztályomban sajnos az volt az érték, amit most a lányod képvisel, ezért is váltottam. Utána átkerültem egy olyan közösségbe, ahol többnyire tisztelettudóak voltak, és kinézték, ha lógott valaki, vagy pitsa volt. Bár, nyilván nem volt jellemző ilyen feltételek mellett.

Én kiemelném onnan.