Hogyan lehet feldolgozni, hogy a gyerekem nem olyan, mint amilyennek elképzeltem?

Na... talán nem tetszik amiket írnak??? Pedig ez a valóság!

Okés hogy a férjeddel neveled. (sikertelenül) De az nem az ő apja, nem tiszteli mint apját, ergo NINCS APAKÉP. Nincs tisztelet, nincs felelősségérzet, nincs semmi!

Ezt már elkúrtad, ezen sokat nem tudsz javítani.

Javaslok kevesebb öntudatot, és normálisabb nevelést.

Mert így tényleg prosti lesz a gyerekedből.

Mivel semmi esélye egy normális munkára, normális kapcsolatra, normális életre.

Nem mi vagyunk a szemetek vagy az idióták.

Imádom, amikor az emberek azt hiszik, nevelték a gyereküket. Ez is egy jó példa.

Az első oldal reakcióidat olvasva tipikus megszülő vagy. Nem nevelés amit csináltál. Az hogy reagálsz rá csak annyit jelent, hogy érzékeled, nem hogy neveled.

Nővérem lánya pont ilyen volt ha nem durvább. Neki is mindenki azt mondta, hogy tinilázadás, kerei az utat setb. Nővérem ezt nem fogadta el, hiszen mi is voltunk tinédzserek, mi is bontogattuk a szárnyainkat, de otthon ezt nem játszthattuk el. Otthon tiszteltük a szüleinket, bár sosem kaptunk ki, de gyanítom, hogy ha így viselkedtünk volna apám akkora pofont lekevert volna, hogy a fal adta volna a másikat. Nővérem lány szemtelen volt, visszafeleselt, az ő szobája is borzalmaskupis volt. EGyszer annyira összekaptak, hogy lekevert neki egy pofont. Akkor a lánya kiabált, hogy feljelenti, még egyszer felemeli a kezét megveri stb. Emlékszem nővérem sírva jött hozzám, hogy soha életében nem ütötte meg a gyerekét, nem is pártolja, de olyan szinten eldurvult a vitájuk, hogy nem is gondolkodott csak 1 pofon csattant el. Sajnálta, hogy megütötte, rögtön bocsánatot is kért a lányától, de a dühkitörése meglepte.

Később elmentem tanácsadásra ahol szintén azzal jöttek, hogy tipikus tinédzser lázadás.. A pofon után a lánya szó szerint levegőnének nézte az anyját. Élte a maga kis életét, hazajött, evett, majd a szobájába vonult. Minden reggel tiszta vasalt ruha, étel volt neki. Nővérem egyik nap közölte velem, hogy mától benne van a tipikus középkorú lázadásban. Onnantól kezdve a lányára nem mosott, nem vasalt, nem volt főzve , sőt a hűtő totál üres volt. Később a fűtés sem volt ( kazán van, ha nincs alapanyag, nincs fűtés) Mővérem ideje nagy részét nálunk töltötte, várva mikor döbben rá a lánya, hogy amiben él, az nem ajándék. 1 hét után kereste fel az anyját, hogy ez így nem jó, viselkedjen már anyakként, hagyja abba a hisztijét. Akkor leültünk, és beszélgettünk.

Ma ott tartanak, hogy otthon szépen elvannak, a lánya megadja az anyjának a tiszteletet, ahogy a nővérem is. Kezdenek újra egymásra találni.

Én is azt gondolom, hogy sok fiatal nincs tisztábban azzal, hogy a viselkedésével olyan embereket bántanak meg, akik a kényelmet a biztonságot adják nekik. Tényleg szomorú, hogy így viselkednek. Nekem is van 2 tinédzser lányom. Tudom, hogy időnként titokban csinálnak dolgokat amikre azt hiszik harag lesz ha megtudom. ( pedig nem) de otthon szépen beszélgetünk, nincs ilyen durva lázongás.

Valószínűleg neked sem mondta el senki, hogy az ember gyereke az egy teljesen önálló személy(iség), más ember, nem a mi egyenes folytatásunk, hiszen a két szülőjétől különböző géneket, tulajdonságokat örökölt. Viszont a család és a környezet részéről sokféle inger éri, amelyekre nem feltétlenül úgy reagál, mint mi. Ráadásul mi magunk sem látjuk saját magunkat pont olyannak, mint ahogy azt a környezetünk látja, így saját magunkról is téves elképzelésünk lehet.

Van egy jó barátnőm, aki lényegében egyedül nevelte a lányát, nem igazán volt apa-, sőt férfikép. A barátnőm is azt gondolta, hogy majd a külsőségek hangsúlyozásával tud magának férfipartnert találni. Festette a haját, túlzottan erős sminket használt és mégis egyedül maradt, mert a nagyon finom lelke mellett túlzott elvárásai voltak. És én megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy a lánya már 16 évesen festette a haját és lakkozta a körmeit, sőt olyan 18 évesen piercinget tetetett az orrába. És nem értette, hogy egyes munkahelyein miért figyelmeztették, hogy náluk a piercing viselése nem tartozik a cég alkalmazottaitól elvárt megjelenésbe. Szóval a környezethez való hasonulás igénye nem lebecsülendő.

A te 16 éves lányodban most dúlnak a hormonok, ez pár év alatt lecsillapodik, addig legyél vele óvatos, ne feszítsd a húrt, ő majd úgyis feszíti, hiszen keresi saját mozgásterét. Azt se feledd, hogy a nevelés és a szeretet sokszor különbözik egymástól.