Egy anya hogy tudja feldolgozni a kisbabája elvesztését? Fel tudja egyáltalán?

A veteles nem összehasonlítható sem a halvaszuletessel, sem a csecsemőkori halállal, de még a halvaszuletes sem a csecsemőkori halállal.

Mind megterhelő, de azért hatalmas különbség egy x idős magzatot elveszteni, akit még nem ismert, vagy egy csecsemőt, akit x ideig gondozott. Mindent fel lehet dolgozni, kinek hosszabb, kinek rövidebb idő kell hozzá, van akinek megy egyedül, családi vagy baráti támogatással, van akinek szakember kell hozzá. Mindenki más, érre nincs recept se sablon.

Üdv! Kedves Kérdező! 21 éves fiú vagyok. Anyukám azt mondta hogy lett volna egy kis testvérünk a vérszerinti Nővérem megszületése után de sajnos nem maradt életben erről fogalmam se volt hosszú ideig 13 éves koromban jöttem rá először erre a dologra.

Mesélte Anyukám hogy milyen rossz érzés volt elveszíteni a gyerekét a volt testvérünket akiről tudomásom se volt mert még meg se születtem akkor de persze én is sajnálom hogy nem lehet itt közöttünk remélem a halál után meg ismerhetem majd személyesen is ha létezik valami utána.

De egyébként Én soha nem fogom szoba hozni ezt a témát nem mintha nem érdekelne a dolog de nem akarom hogy Anyukám rosszul érezze magát utána ami volt elmúlt tovább kell lépni.

Ha Ő majd szeretné akkor majd úgyis mesél Róla ha nem akarja akkor meg nem fog.

Én nem erőltetem az Ő dolga hogy látja jónak.

Szerintem is van kulonbseg a veteles es a halva szuletes/bolcsohalal kozt, de ez utobbi perjeles kozt azonban szamomra nincs.

A veteles is szornyu, de ossze sem hasonlithato szerintem azzal, mikor mondjuk egy 38-39 hetes magzat halva szuletik, vagy ha egy x idos baba meghal. Szerencsere velem nem tortent ilyen, es remelem nem is fog, nem birnam feldolgozni. Barki mas Halalat igen, de a gyermeket soha.