A bűntudattól nem alszom, úgy érzem hogy nem szeretem a fiamat? Egy pofon is elcsattant ma, mit tegyek?
5 éves, ezért is szörnyű leírni ezeket... Mindigis nehéz eset volt, problémás volt már a terhesség is vele. De próbáltam mindenből a legjobbat kihozni. Megütni sosem ütöttem meg, inkább a "nyugodt anyuka" típusba tartoztam, de mióta hazahoztuk a húgát, azóta a poklot járom meg nap, mint nap. Egyszerűen mintha két külön nyelvet beszélnénk, bármit kérek, vagy meg sem hallja, vagy az ellenkezőjét teszi. Már a nyár végén kínomba azt kiabáltam neki többször, hogyha ilyen rossz lesz, haza sem hozom az óvodából. Magamra sem ismerek, régen másoknak sem engedtem, hogy azt mondják neki, hogy rossz/rosszul viselkedik, az ovival sem volt soha zsarolás... Mégis mikor elkezdődött, és nem volt itthon, megváltásnak éreztem. Nyugi, csend, béke van olyankor. Nem vita, kiabálás és harc, sírás. Ráadásul a picivel annyira könnyű minden... Még csak 5 hónapos, de sokszor úgy érzem, hogy már most jobban szeretem a fiamnál. Vele nem volt problémás a terhesség, nem éreztem megterhelőnek. 3 hetes kora óta átalussza az éjszakákat (a fiam még 3 évesen sem tette, minimum 2x ébredt...). Alszik a babakocsiban, az autóban, a kendőben, a hintában, az etetőszékben. Igazából bárhol jól elvan. Emlékszem, a naggyal fél évig sétálni alig tudtunk, mert mindenhol ordított. Szörnyű volt vele az első 2 év, igazából ha most visszagondolok, akkoris gyomoridegem van. Erre itt van a kislányunk, aki már most levesz mindenkit a lábáról, és próbálnánk élvezni a családi életet, de a fiunk mindig cirkuszol. Tör-zúz, kiabál. Ma (vagyis már tegnap) pl elkezdte azt ismételgetni, hogy h__lye, h__lye, h__lye és közben rohangált. Kértem, fejezze be, mert telefonálnék, de ha így kiabál, nem tudok. Nem fejezte be, ráadásul felébresztette a picit is, aki ma nyűgösebb volt, nehezebben aludt el délután. Pipa voltam emiatt, és már az 25. "légyszi ne beszélj így" után elszakadt a cérna. Először csak megfogtam kicsit erősebben, hogy megálljon, de csak pimaszul az arcomba röhögött egy "te is h__lye vagy" mondat kíséretében, na akkor felpofoztam. Igazából magam sem hiszem el, az a baj hogy teljesen ösztönből jött. Meglepődött ő is, én is. Azonnal megöleltem, bocsánatot kértem és elmondtam, hogy szeretem, ne haragudjon.
A férjem szerint nem kell ennek ekkora feneket keríteni, nem a békésen játszó gyereknek estem neki, meg hogy mostanában tényleg túlzásokba esett. Mégis rettenetes bűntudatom van, a pofon miatt, meg az érzéseim miatt is. Hogy irritál a saját gyerekem, és reggelente már várom, hogy induljanak az oviba, vagy hogy másnál legyen, stb. Próbálunk vele ugyanúgy foglalkozni, mint a pici előtt, nincs elhanyagolva.
Nem lehet, hogy viselkedészavaros?
Nekem az ADHD ugrott így be elsőnek, eléggé passzol rá. Olvass utána.
Pszichológus, de nem csak a gyereknek!
Mióta hazahoztuk a húgát...-gondolod a gyerek nem érzi hogy már most jobban szereted a tesót mint őt???
Kiabálsz vele, felpofozod mert nem tudsz telefonálni?
6 éves voltam iskolás amikor a húgom megszületett februárban, annyira gyűlöltem őt, akkora haragot éreztem hogy mindig csak vele foglalkoznak, utáltam a sírását éjjelente arra gondoltam hogy megfojtom egy párnával hogy hagyja abba ( nem történt ilyen ) Csak elképzeltem
Mindent bevetettem hogy rám figyeljenek rossz voltam a suliba nem tanultam romlott jegyem magatartásom anyámnak akkor csak egy kín voltam húgom mellett
De itt más a helyzet te már terhesség óta ezt a kínt érzed a gyereked iránt neki féltékenységen kívül más baja is van
Hozzá teszem jártam pszichológushoz aki azt mondta hogy a feltétel nélküli anyai szeretetet sem letézik ahol két gyerek van ott bizony az anyának megvan a kedvence
23 vagyok
Még a 8 válaszoló vagyok
Hozzá teszem teljesen normális amit érzel az egyik és a másik gyereked iránt
Picit legyél türelmesebb a fiúk alapból is problémásak tényleg vidd el valami szakemberhez ártani nem árt hidd el
Az hogy néha elcsattan 1-1 pofon
Na és
Őszintén valja be minden anyuka hogy ő is tett már ilyet
Az a pofon hidd el hogy kicsit helyre rázta volna a gyerekedet de ott rontottad el hogy utána átölelted és még te kértél bocsánatot tőle
Ez hiba
A gyereked innentől kezdve akármi rosszat csinál ez lesz benne hogy még anyám kér bocsánatot
Nem nem szabad neki hagyni
Igen is te vagy az anya ha az a pofon érett azt meg is érdemelte
Jó lehet hogy csúnya ilyet írni
De valljuk be mindannyian kaptunk már pofont én is
Én még rosszabbat is kaptam egy pofonnál
Nem kell semmiért se hibáztatnod magad
Legközelebb csúnya szavakat mond kicsit uss az arcára legyél erkélyes
Most mondok az óvodába nem vesznek észre semmit se az óvónők
Nálam se vettek észre valamit és az évek során csak rosszabb lett
Most ott vagyok hogy 23 pszichológus kell pszichiáter és rivotril
Menj el mindenképp a fiaddal most !
* 23 évesen ...
Nem 23 pszichológus az picit érdekes lenne
23 evést akartam irni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!