Ha a lányomnak joga van döntést hozni, akkor nekem is van jogom hozzá?

Nem. Akarnak. Senkit. Az. Első. Két. Hétben.

Mit nem lehet ezen megérteni?! Mit nem lehet elfogadni? Ő gyereke, ő családja, párjával közös döntésük.

Olyan meg nincs, hogy "csak elmegyek és megnézem" - ha megkért rá a lányod, hogy ne gyere, akkor ne menj!

Ezen nem megsértődni kell, hogy "jólvan, akkor majd nem takarítok", komolyan, hány éves vagy? 5? 12? "Nem vagy többé a legjobb barátnőm, tudd meg!!!" . Tényleg eddig tart az érzelmi érettséged?

És hogy teheti meg egy szülő, hogy a gyerekének nem segít akkor, amikor megteheti?

Tiszta bolondok az emberek, komolyan...

Én speciel imádtam, ha jöttek hozzánk, már az elején is. Konkrétan az tartott ébren, hogy volt kivel beszélgetni. De az első másfél hétben otthon mást se csináltam, mint jegeltem a gátsebem, hevertem a gyerekkel hol az ágyon, hol a kanapén, és az aranyeremet kentem. De eszébe se jutott akkor senkinek, hogy feljöjjön, a szüleim is csak 5 peecekre ugrottak fel, hoztak ezt-azt, segíteni meg nem volt miben, a férjemnek meg nekem kellett rájönnünk, hogy mit hogyan kell csinálni, ekkor lettünk igazi csapat. Egyáltalán nem kellett naponta szétfertőtleníteni a lakást, ablakot meg a rossznyavalya se akart mosni. Párnaponta porszívó, felmosás, a gyereket műanyagkádban fürdettük, nyár lévén alig kellett ruha, aludni is elég volt neki pelenkában, és akkoriban még egyáltalán nem mostam többet a szokásosnál. Az ebédet a teletáltól rendeltük.

Simán észrevétlenül eltelt két hét, és akkor már tudtam egyenesen ülni, és jól is esett, hogy szóval tartanak. De ezt a segítés dolgot nem értem, én frászt kapok, ha más takarít az otthonomban, és első gyereknél tényleg nem olyan eszeveszett meló.

Elfogadnám, hogy így szeretnék. Tényleg zavaró lehet, ha mindenki odajár. Természetesen te nem vagy bárki, mindenki, de ha te mehetsz, akkor x is akar, és akkor y is, meg z is.

Én ezen nem sértődnék meg, és nem befolyásolná a szeretetemet se a gyerekem, se az unokám felé.

Ez ilyen büszkeségi kérdés?

Az amit leírsz, hogy a lányodnak segítettél, azt ö kérte vagy te eröltetted rá és ö elfogadta mert nem akar vele megsérteni?

A trend szerintem fiatal anyukaként is hülyeség. DE itt náltok lehet az a baj, hogy túl sokat vagy náluk és egyáltalán nem is kellenél segíteni. ìgy inkább totál megtíltanak mint, hogy csak a sürgés forgástól tíltsanak el.

A legjobb az lenne, ha nem cseléd, hanem partner lennél a lányodnak. A legjobb ha átmész és kérsz egy kávét töle amit együtt megisztok. De fözni, takarítani nekik kell. Ha ök akarnak valamit akkor megkérnek téged, ha neked ez túl sok akkor nem csinálod meg, és egy ici pici lelkifurdalásodnak sem kell lennie.

A gyerekedre ne mint fönöködre, tekints te ne legyél alatvalója neki(ö nem is kéri ezt), hanem partner és egyenfél legyél. A partnerek meg szólnak ha kell valami.

ÈS ami nagyon fontos, hogy ugyan ez van az anyagiakkal is. Nem kell egy fillért sem adnod, és nem kell drága ajándékokat venni a gyerekednek. Egyzserüen ha nekik kell valami akkor adjál nekik, a többit költsd magadra.

Ha megszületett a gyerek akkor fogd magadat menjél minden nélkül át hozzájuk, nézd meg a babát és menjél haza. Majd köv héten megint ugyan ez. Ès heti 1x elég is benézni hozzájuk, majd pár hét múlva ök is mennek hozzád.

13-as!

És hogy teheti meg egy felnőtt "gyerek", hogy egy megítélés alá teszi az anyukáját egy huszadik rokonnal?

Na, hova tart a világ?

Amúg! Kérdező, ezt az elb..szott korosztályt mi neveltük ilyenné.

A mi időnk majd akkor jön el, amikor az ő gyerekeik szülnek. Majd megnézzük, mennyire lesznek segítőkészek, és FELTÉTELEK NÉLKÜL áldozatkészek az akkori felnőtt gyerekeik mellett.

(Van egy tippem, mennyire:DDD)

Itt az a baj, hogy majd később meg jön az hogy nem mehetsz el meglátogatni őket, csak szülinapokkor, stb.

Szerintem az már mindent leírt hogy ennyi segítség után ez a hála.