Megmondjam neki, hogy hallottam, ahogy kibeszélt?
Nos, anyukám elég érdekes teremtés, nem igazán szeret engem, mióta az eszemet tudom, nem kaptam tőle szeretetet. Ha gondom volt kisebb koromban, sosem ért rá megbeszélni vagy csak egyszerűen nem tartotta elég fontosnak ahhoz a problémámat, hogy beszéljünk róla. Ha nem úgy volt valami, ahogy eltervezte, nem szólt hozzám, bűntudatot keltett csak bennem. Soha meg sem kérdezze, hogy hogy érzem magam, mi van az iskolában, én ha egy nap nem kérdeztem rá erre, elmondott minden hálátlan sz@rnak.
Tinédzser koromban ezeknek köszönhetően evészavaros lettem, ez egy utolsó kiáltás volt részemről az anyám irányába, de sajnos tehetetlenségében egy alkalommal megvert ahelyett, hogy beszélt volna velem a problémáról, így elkezdtem távolodni tőle az eset után.
Most ott tartunk, hogy 25 éves vagyok, keveset beszélünk, ritkán megyek haza, nem is ismer igazán engem, semmit se tud rólam. Emiatt is bűntudatom van, mert szándékosan bűntudatot akar kelteni bennem.
Most épp ezen ritka hazalátogatásaim egyikét töltöm, éppen WC-re mentem a szobából, amikor tisztán hallottam, hogy ocsmány módon kibeszél engem a nagyanyámnak, valótlan dolgokat mond neki, olyan véleménnyel van rólam, hogy bárcsak meg se szült volna, stb. Elmondjam neki, hogy mindent tisztán hallottam? Nagyon dühös vagyok rá. 25/L
Oszinten, minek latogatsz egy ilyen szemetladat, mar bocs?
Nem szeret teged, meg meg ilyeneket is csinal, en fele se kopnek.
En a helyedben elmondanam neki, meg megkoszonnem, amiert ilyen sz@r volt hozzam hosszu eveken at, majd kozolnem vele, hogy a kapcsolatot megszuntetem 100%-osan, mert ha ennyire utal, akkor jobb, ha nem is latjuk egymast soha tobbet.
Majd fognam a cuccom, es hazamennek. Neked komolyan szukseged van egy ilyen baromra, hogy latogasd? Gondolkodj el egy kicsit.
Azért látogatja, mert szerencsétlen nem egy gép, hogy ki tudná kapcsolni az érzelmeit. Nyilván az utolsó percig percig reménykedik, kötődne ahhoz, aki a világra hozta. Ne legyetek már ennyire éretlenek meg érzéketlenek.
Tanácsot nem tudok neked adni. Persze az lenne a legokosabb, amit mondanak, hogy radírozd ki az életedből, de tudom, hogy ezt nem olyan egyszerű meglépni. Nagyon sajnálom, borzasztó helyzetben vagy. Fókuszálj olyan emberekre, akik szeretnek/kedvelnek téged, vele meg minimalizáld a kapcsolattartást.
Na, képzeljétek, még tegnap szembesítettem azzal, amiket mondott. Hát nem igazán reagált normálisan, először tagadta az egészet, aztán jött az, hogy " és ha ezt mondtam, akkor mi van? ", aztán meg megsértődött teljesen indokolatlanul és bement a szobájába.
Nagymamám sajnos ugyanilyen, szívesen belemegy ezekbe a kibeszélésekbe, szerinte én egy gonosz szeretetlem ember vagyok, aki nem viszi majd semmire. Ide le kell írnom, hogy ebből sem igaz semmi, van egy diplomám, munka mellett most kezdem a jogot levelezőn. Annyit se mondtak, mikor felvettek a jogra, hogy " kislányom, ügyes vagy" . Ez is fájt, mert teljesen idegen emberektől kaptam visszajelzést, hogy büszkék rám, a saját anyámnak meg egy jó szava nincs hozzám. Nagymamámmal amúgy az egyik lánya nem beszél, anyukám a minap hozzá hasonlított. Nem tudom, miért nem beszélnek, mindig azt mondják, hogy nincs semmi közöm a teljes sztorihoz, meg hogy az egész a lánya hibája. Szóval nem ismeretlen dolgok ezek nálunk, ami most velem van.
Keresd fel a mamád másik lányát, aki a nagynénéd, és kérdezd meg őt is. Hátha vele jó lesz a kapcsolatod. Anyukáddal a helyedben ezek után megszakítanám a kapcsolatot! Mérgező ember ő is meg a kedves mama is!
És gratulálok a jogi levelezőhöz, kellemes tanulást kívánok!
#16: +1.
Kérdező: És gratulálok a levelezőhöz. Még annyit, hogy ne kövesd el azt a hibát mint én, hogy kicsit a papírok hajtásával foltozgattam a szeretethiányt, és eltereltem a figyelmemet a párkapcsolatról.
En is gratulalok.
Anyadat meg nagyanyadat hagyd a francba. Zart ki oket az eletedbol teljesen. Tudom, hogy faj, de szerintem te is erzed, hogy semmi szukseged ilyen mergezo emberekre.
Annál is inkább mondd el neki. Mielőbb.
Az én anyám nagyon hasonló, és én az ilyet is (hogy kibeszélt, kipletykált, olyan dolgokat kidumált rólam, ami nem is volt nagy dolog, és ki sem derült volna soha, ha ő nem pofázza ki, és megoldódott a helyzetem amúgy is, mert tettem érte), szóval amikor ezt magamban tartogattam, és 5 év múlva vágtam a fejéhez, akkor kerek perec letagadta, hogy de hát ő ilyet nem pletykált rólam sosem. Tehát rájöttem, hogy ha nem hogy évek, de hónapok után mondok el valamit neki, akkor már "nem emlékszik".
Ezért írtam, hogy mielőbb mondd el neki.
Utána meg, amit írtak már többen: Rá se nyissál többet.
19-es vagyok. Most olvastam, hogy elmondtad neki. Annyira ismerős a reakció!!! Először: Tagadás. Utána: "És ha azt mondtam, mi van." Aztán: sértődés.
Mintha az én anyám lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!