Megmondjam neki, hogy hallottam, ahogy kibeszélt?

Nos, anyukám elég érdekes teremtés, nem igazán szeret engem, mióta az eszemet tudom, nem kaptam tőle szeretetet. Ha gondom volt kisebb koromban, sosem ért rá megbeszélni vagy csak egyszerűen nem tartotta elég fontosnak ahhoz a problémámat, hogy beszéljünk róla. Ha nem úgy volt valami, ahogy eltervezte, nem szólt hozzám, bűntudatot keltett csak bennem. Soha meg sem kérdezze, hogy hogy érzem magam, mi van az iskolában, én ha egy nap nem kérdeztem rá erre, elmondott minden hálátlan sz@rnak.

Tinédzser koromban ezeknek köszönhetően evészavaros lettem, ez egy utolsó kiáltás volt részemről az anyám irányába, de sajnos tehetetlenségében egy alkalommal megvert ahelyett, hogy beszélt volna velem a problémáról, így elkezdtem távolodni tőle az eset után.

Most ott tartunk, hogy 25 éves vagyok, keveset beszélünk, ritkán megyek haza, nem is ismer igazán engem, semmit se tud rólam. Emiatt is bűntudatom van, mert szándékosan bűntudatot akar kelteni bennem.

Most épp ezen ritka hazalátogatásaim egyikét töltöm, éppen WC-re mentem a szobából, amikor tisztán hallottam, hogy ocsmány módon kibeszél engem a nagyanyámnak, valótlan dolgokat mond neki, olyan véleménnyel van rólam, hogy bárcsak meg se szült volna, stb. Elmondjam neki, hogy mindent tisztán hallottam? Nagyon dühös vagyok rá. 25/L