Van itt olyan szülő, akinek a már fiatal felnőtt gyereke tudatosan lett takarító (nő) vagy kukás (szemétszállító), mert erre vágyott, ilyen szakmát akart űzni?

“Legalább nem irodában rohad, hasznos munkát végez...“

Fogalmad sincs milyen munkák vannak irodákban, igaz? Ha lenne nem írnál ilyeneket...a te fizetésedet is egy irodában dolgozó személy utalja, csak mondom.

Kérdező!

Mindenkinek más az álma. A hugom például megrögzötten imádta kicsinek a kukás autókat, és minden vágy az volt, hogy kukás legyen, ha felnő. Aztán végül nem az lett. Nem hiszem egyébként, hogy ez bárkinek is vágyálma lenne.

Te dolgoztál valaha életedben? Ilyet kisgyerekek írnak, akiknek fogalmuk sincsen a munka világáról vagy primitívebb idősebbek.

Irodában dolgozik például egy építészmérnök is, vagy egy tesztelőmérnök. Így megérted?

Elnézést az offért.

Ebben a kérdésben az a legfontosabb, hogy milyen a családi háttér. Mert ha kétdiplomás, doktori címmel rendelkező szülők biztos másképp élik meg, mint egy szegény falusi család, akiknek nincs végzettsége.

Amúgy én diplomás vagyok, de úgy vagyok vele, hogy ezt a munkát is el kell végeznie valakinek, lesnék is, ha főnök elvárná, hogy egy hosszú munkanap után takarítsak fel és hemzsegnének a patkányok az udvaromban, mert senki nem viszi el a szemetet, szóval ha a gyerekem ezt akarná, akkor hajrá. Néha én is elálmodozom azon a szituáción, hogy milyen jó lenne egy egyszerűbb élet, egyszerű munkával. Mikor már meg volt a diplomám kimenten nyaralni külföldre és ne kérdezzétek, mert szövevényes a sztori, de az lett a vége, hogy kint maradtam nyárra takarítani és pincérnősködni. Az alatt a 3 hónap alatt kifejezetten élveztem, hogy azt csinálhatom, élveztem, hogy egy kis eldugott gyönyörű természeti helyen egyszerű munkát csinálhatok.

Mellesleg ha nagyon vágyik az előremozdulásra, akkor a hulladékiparban és a higiéniai iparban is lehet fejlődni és még mindig lehet tanulni, ha meggondolja magát.