Nem akarom megtartani a babát, az anyám rám erőltetné. Mit tegyek, ha nem akarok olyan lenni, mint ő?

Ha a kérdező megtartja a babàt, akkor az nem az anyja miatt lesz, hanem maga miatt. Ennek mások vagy örülnek vagy nem, de a kérdező nem mások érzései miatt dönt, ahogy a válaszaink sincsenek rá nyomással, az anyja véleménye sem. A döntés a sajátja lesz.

Apuka természetesen fizethet gyerektartást, hiszen ha balul sül el a fogamzásgátlás, abból gyerek lehet, ezt tudta, mikor megdugta a kérdezőt! De oké, vákuumozzuk ki és daráljuk le a magzatot, hogy apukának ne kelljen fizetnie.

Apuka gyerektartási kötelezettsége járulékos veszteség a magzat életéért.

Amúgy nem muszáj, én sem kérek a gyerekem csóró depressziós életképtelen apjától gyerektartást, öngyilkos lenne kb, ha kérnék, szerencsére a havi 10e nem hiányzik.

Ja, hogy kegyed a "darálós"... az más:)))

(nem, a terhesség-megszakítás protokolljához továbbra sem tartozik semmiféle daráló... az a pálinka-cefréhez kell... igaz, ott is néha megtermékenyült ivarsejteket, embriókat darálsz, csak növényieket:)))

"én sem kérek a gyerekem csóró depressziós életképtelen apjától gyerektartást" - ezt most értsük úgy, hogy neked csak csóró depressziós életképtelen férfiak jutnak öngyilkos hajlamokkal, vagy úgy, hogy egy normális férfiból ez lett a veled való kapcsolat után???

(ebből jól nem jössz ki...:)))

Igen, hasonló a hasonlót vonzza, én is csóró, életképtelenc céltalan, depressziós voltam gyerek előtt, egyetemen tengődtem, vacak helyen dolgoztam, bulikba jártam, hogy enyhítsem a magányt.

Nincs ezen mit szégyellnem, nehéz gyerekkorom volt, 21éves koromig ment a boldogtalanság(pedig tervezett, nehezen összejövő gyerek voltam), mikor gyerekem lett változtam meg, belőlem a jobbat hozta ki, a gyerekem apja viszont lentebb süllyedt.

Ja, mert csóróságba, céltalanságba egyedülálló anyának lenni csodás körülmények, pláne pocsék családtagokkal és szinte semmi baráttal.

Nem a körülményektől függ, ki hogy éli meg a gyerek születését/foganását.

Szerintem senki sem tudja, mit fog kiváltani belőle egy pozitív teszt, és azt pláne nem, mit fog érezni a gyereke születése után..

Nem tudom, nekem miért volt pozitív élmény a megszületése, mikor a fogantatása kevébé, a legtöbb logikus érv szerint borzasztóan kellett volna éreznem magam, mégis valahogy erőt adott.

Nyilván nem minden percem szivárvány, ma kétszer is megütöttem volna, de a pillanataim többsége stabil, szeretettel teli, valami olyan, amit nem tudok leírni.

Tetszik ez az állandóság, biztonság, hogy többet nem leszek egyedül, hogy van, aki megért, megnevettet, aki mellettem van, aki olyan közel áll hozzám, mint senki, akiben benne van egy részem, akivel foglalkozhatok, akiről gondoskodhatok, akinek okosakat mondhatok, akit láthatok minden nap változni, hatással vagyok rá és egyre jobb embernek érzem magam, mióta van.

Nekem meg nem egy barátnőm van, aki hiába figyelt oda terhesség alatt, evett egészségesen és sportolt, mégis striás lett a hasa, meglöttyedt a melle stb. És ez csak a kívülről, szemmel látható elváltozás. Sokuk szenvedett sajgó gátsebbel, vizelettartási gondokkal stb. Lehet itt szépíteni, de egy terhesség és szülés, a bőr kinyúlása, majd visszahúzodása igen is megviseli az ember testét/szervezetét. Kívül és belül is. Nyilván a genetika is közrejátszik, de ne akarjuk már megetetni az emberekkel, hogy egy terhességnek és szülésnek az ég világon semmilyen "következménye" nincs a testre.

Egyébként meg mégis mi a francért lenne életképtelen az, aki nem akar gyereket? Selejt és nincs felelősségtudata?! Miféle undorító "ember" beszél így a másikról, ráadásul tök ismeretlenül? Sokkal inkább tartom selejtnek az olyat, aki csípőből ítélkezik és mocskolódik, csak mert a másik nem ért vele egyet! Empátia nulla, elfogadóképesség 0. Miért nem lehet tiszteletben tartani mások döntését??! A kérdező világosan leírta, hogy NEM AKAR gyereket! Ennyi. A történetnek itt vége. 22 éves, teljesen érthető módon nem akarja magát egy életre lekötni egy gyerekkel, élni szeretne, kiélvezni azt, hogy akkor megy és jön, amikor akar, ha éjszaka van kedve egyet sétálni, akkor elmegy és sétál egyet, ha egész nap feküdni akar, akkor fekszik, ha hirtelen felindulásból el akar menni a barátaival bulizni, akkor elmegy bulizni. Ezt egy gyerek mellett szépen el is felejtheti, pláne ha egyedül kéne nevelnie.

De szemmel látható, hogy a kérdező jó néhány kommentelőtől, ha korban nem is, de agyban egész biztosan mérföldekkel előrébb tart és fel tudja fogni épp ésszel, hogy itt és most egyáltalán nem adottak a körülmények egy gyerekhez és nem beleszüli a nagyvilágba, mint ahogy teszik azt sokan, mondván hogy "Hát van segély meg majd valami biztos lesz..."

Nem akar gyereket és pont. Tartsatok már végre tiszteletben mások döntéseit!

#67 "Lehet felhördülni stb, de ez az igazság." - pontosítsunk: ez a TE igazságod, egy olyan értékrend igazsága, ahol az anyaság és a baba a csúcsok csúcsa.

Másnak meg másféle igazsága van, ahány élet, életmód, életcél, értékrend, annyi igazság.

Nagyon buta vagy :( nem tudom szebben fogalmazni Ne haragudj meg...

HA nem akarsz gyereket NE szuld meg... Vetesd el. Miert masok velemenye szamit !? Paroddal kell megbeszelni es foleg a Te velemenyed szamit.. mi a sz@r ez ?