Nem akarom megtartani a babát, az anyám rám erőltetné. Mit tegyek, ha nem akarok olyan lenni, mint ő?

"#46 olvass vissza. vett be esemény utánit"

Elolvasta, pont ezért hihetetlen az egész sztori. Jobban hihető, hogy a védekezés csak ebből állt:

Ki vétkezés nélkül szültél,

add, hogy szülés nélkül vétkezhessek!

Nem is értem, hogy említhet valaki egy már megszületett, érző embert egy lapon egy fejletlen embrióval, aminek tudata sincs! Fel sem fogja, hogy egyáltalán létezik, szóval spóroljuk már meg a „Nem akar meghalni, élni akar” érzelmi zsarolós melle dumálásokat.

Itt az egyetlen fontos tényező az az, hogy A KÉRDEZŐ mit akar, semmi más nem számít. Ugyanis az ő életéről, az ő testéről van szó, tehát logikus hogy döntést csak Ő hozhat! Aki ezt nem tudja felfogni, annak valami nincs rendben az emeleten.

Egy terhesség, szülés nagyon megviseli a nő szervezetét (sokkal jobban, mint egy abortusz), miért kellene a kérdezőnek mindezt bevállalnia, ha egyszer ő maga nem vágyik rá? Az ember azért vállal normális párkapcsolatban (!!) gyereket, mert vágyik rá és mert szeretné. Na már itt egyik feltétel sem adott, egyikről sincs szó! A kérdezőnek meg nem lenne buli feladni az egész fiatalságát, ahogy az sem lenne buli , hogy saját testi és lelki épségével játszadozva, vállal minden szüléssel járó kockázatot/szövődményt stb stb.

Hadd döntse már el mindenki saját maga, hogy miért vállal felelősséget és hogy milyen formában teszi azt. A felelősségvállalás pedig igen is ott kezdődik, hogy vállalom-e a gyereket vagy sem! Bármily hihetetlen is, az emberek túlnyomó többsége nem gyerekgyártás céljából szexel, hanem pusztán élvezetből! Ma már egyáltalán nem csak a gyerekvállalás eszközéül szolgál a szex, ideje lenne ezt felfogni. Attól még, hogy XY kiköti, hogy ha védekezés mellett terhes lesz megtartja, az mindenkinek az egyéni szoc.problémája. Én speciel azt kötöttem ki, hogy ha becsúszik egy nem kívánt terhesség, kétség nélkül abra megyek, mert nem akarok gyereket. Ezt mindenkinek a saját dolga eldönteni. Nem kell az egyetlen életedet mások elvárásai szerint élni és egy nem kívánt gyerekkel tönkre vágni, hálistennek mindenkinek adott a lehetőség, h szabadon döntsön a testéről!

Ja és hogy én is megjegyezzem (ezt már más kérdésnél is leírtam): munkámból kifolyólag sok abos nővel találkoztam és soha egyikük sem bánta meg a döntésüket, vmint egyiküknek sem lett semmi maradandó sérülése. Legjobb barátnőmnek is volt abja, ennek már 8 éve és egy percig nem bánta meg! Az ember a JÓ döntéseit nem bánja meg, ennyi. Azt pedig, h kinek mi a jó, senki nem tudhatja jobban az adott emberen kívül!

"3. De mit tegyen, aki egyáltalán nem akarja? Ne gondolja azt, hogy a felelősség ott kezdődik, hogy vállalom-e a gyereket. Hanem ott, hogy a szex gyerekkel járhat. Minden kapcsolatomnak megmondtam, hogy vedekezem, de ha terhes lennék, mem vetetném el. Szerintem ilyen a felelősségteljes nemi élet." - amit te itt leírtál, abból következne még pár dolog, pl. hogy szerinted akkor csak nagykorúan, önálló jövedelemmel bírva élnél szexuális életet, és csak olyannal, akit el tudsz képzelni a gyereked apjának, és csak akkor, ha erről már megbizonyosodtál.

Jó, OK, szerinted "ilyen a felelősségteljes nemi élet." - szerintem meg ilyen a kerülendő partner, pláne, ha az ember belegondol, hogy a majdani gyerektől is ezt a gondolkodást várnád el.

Felnőtt vagy, jogodban áll dönteni.

Az is megoldás lehet, ha nem akarsz vitát, hogy azt monndod, hogy megtartod. Aztán elmész abortuszra, és azt hazudod, hogy elvetéltél.

Én szültem a te korodban, pedig abortuszra is lett volna lehetőségem, de nem tudtam megtenni.

Hamarosan kezdő az elsőt a gyerekem, az egyetemmel csúszok, de már gyerek előtt is csúsztam.

Klasszul alakult az életem, sok dologban jobb, mint a kortársaimé, sok dologban viszont rosszabb. Szerencsére nekem a rosszabb dolgok kevésbé megrázóak, kevésbé fontos dolgok maradtak ki. Én buliztam 13 éves koromtól, nem hiányzott a folytonos buli huszonévesen, de azért félévente egyszer eljártam táncolni/inni. Nem hiányzott a rengeteg szabadidő, korábban is tehernek éltem meg.

Rengeteg plusz jó érzés és extra pozitívum jött a gyerekemmel, amiket a kortársaim nem is tudnak elképzelni.

Az én életembe jó, hogy jött egy gyerek, akkor is, ha nem terveztem és nem vágytam rá, mikor jött, jó irányba terelt.

Azt hiszem idősebben nem lett volna ekkora türelmem, kitartásom és empátiám hozzá, segített, hogy az én gyerekkorom még élénken élt bennem.

Szerintem nem mindenkinek jobb döntés a szülés, van, akinek abortusszal lesz jobb élete, viszont a magzat csak születéssel lehet boldog, holtában nem.

Anyukád pocsék anya volt, rád hárította a saját felelősségét, igazi mártír a semmiért, nem te tehetsz az életéről, nem a gyerekvállalás tehet róla. Anyukád gyerek nélkül is ilyen borzasztóan megalkuvó lenne, ilyen a természete, hárít, lapul, megalkuszik.

Manapság ebben a gyerekbarát politikában meg ezerszer könnyebb egyedülálló szülőnek lenni, ha meg a párod is veled marad, annál jobb.

Nekem mindegy, hogy döntesz, de ideje lenne az anyádat hibáztatni, és nem mentegetni. Nem te tehetsz erről, bármit is mondjon az anyád! Nem a gyerekvállalás miatt alakult így az élete, boldog milliomosfeleség is lehetne törődő férjjel, de nem tett érte, ez pedig nem a te hibád.

"Manapság ebben a gyerekbarát politikában meg ezerszer könnyebb egyedülálló szülőnek lenni" - ízlések és pofonok, én pont ebben a "gyermekbarát" politikában nem vállalnék soha gyereket, mert a gyerekek jogai és szabadsága folyamatosan csökken, már mélyen alatta van az 1980 körüli helyzetnek...

"ha meg a párod is veled marad, annál jobb." - ha meg nem, akkor fizesse szépen a gyermektarhát, mert az anyukát ráerőszakolta a saját anyja a szülésre...

9%-os, külön élek, már 18 éves korom óta. Dolgozom, van lakásom. Igen, kapok anyagi támogatást, de szerintem ez természetes, mivel nappali szakon tanulok, és nem tudok olyan állást vállalni mellette, amivel keresnék annyit, hogy teljes mértékben eltartsam magam. De mivel a pénzem nem csak anyától jön (a nagyobb része aputól, és a nagyszülőktől), ezért igen, anya pénze nélkül is ellennék szépen. Viszont ilyen szóba sem jött, a mi családunkban nem szokás a gyereket ilyenekkel zsarolni. :)

Az nem felnőttség ha a papabank tart el és a kicsi popsid alá toltak egy lakást. mert gondolom nem te kerested meg az árát ugye?:-)Tehát kb annyira vagy felnőtt mint akit otthon tartanak el, csak az eltartottság helyszíne más.Ha fater nem lenne pénzes még mindig a gyerekszobádban éldegélnél.

#60, ja... ha az az egyedül álló anya minimum a középosztályhoz tartozik... ugye?

Egyébként meg talán döntőbb az egy gyerekvállalásnál, hogy milyen élet várna a gyerekre, mint az, hogy mekkora csontot dob az épp aktuális 6alom.