Hogyan viszonyulnál a menyedhez, miután nem először megcsalta a fiadat, de ő megbocsátott neki, vagyis még mindig családtagként kell rá tekintened?

"megcsalta a fiadat, de ő megbocsátott neki"

Nem kell puszipajtasnak lenni a mennyel, de a fenti mondat a lenyeg.

A ferje megbocsajtott, innentol, anyosnak, aposnak, unokatesonak..senkinek semmi koze a privat eletukhoz.

Nem kell vele jopofizni, hisz sajat velemenye mindenkinek lehet a dologrol, de el kell fogadni a fiaddonteset es azt tiszteletben tartani(!).

Semlegesen viselkednek vele.

Beszelgetnenk, stb, de nyilvan nem jajjj draga lanyom stb modon, hanem mint a harmadik.szomszed, kvazi idegen Juliskaval.

Hát őszintén a menyed egy lotyó,a fiad meg egy ócska papucs aki nem érdemel mást, mint hogy szenvedjen, mivel (említetted) hogy nem ez az első alkalom hogy félre kefélt.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak. Én a helyedben éreztetném vele, hogy egy repedt sarkú....

Nem kell éreztetni semmit, mindenki élje az életét X km-rel odébb, azt kész. Ez a normális megoldás. Más családban se puszipajtás mindenki mindenkivel, nem kell annyit összejárni, és kész.

Legfeljebb ha nagyon nem jövünk ki egymással, akkor ugrana az örökség, én nem hagynék rájuk semmit. Ha a meny ellenem hangol, a fiú meg őt választja, hát menjenek, amerre látnak...

Ha a fiam olyan hülye lenne, hogy megnősül, már azért megharagudnék rá, ha benyelné a csaj félrelépését, akkor meg ki is tagadnám!

A csajnak meg nem szólnék. Jól teszi, ha a férje egy csicska.

Fél évig csalta a fiadat?

Hát ne haragudj, de jó nagy marha a fiad.

Fogadni mernék, hogy a menyed csak egy eltartott nőcske.