Szülők, ti családtagként kezelitek a gyereketek párját?

Ez teljesen az adott pártól függ.

Ha valakin látom, hogy nem bánik jól a gyerekemmel, akkor azt nem tudom elfogadni, családtagként kezelni.

Persze, ha normális az illető pár, akkor nincs ilyen gond és akkor szívesen látjuk.

"Parja" a zokninak van...

Vendegkent kezelem es tisztelettel, csaladtag majd akkor lesz ha osszehazasodnak, addig "csak" az aktualis barat/baratno.

Amig o maga nem teszi csaladtagga hazassaggal, addig nekem se kell.

Ez mindig attól függ, hogy az illető lány szimpatikus vagy sem. Én esetemben lányról lehet szó, mert fiaim vannak.

Én mindig azt mondom, hogy sose ítélj külső alapján, előbb ismerd meg a személyiségét. Ezért mindig így álltam a barátnőkhöz. 2 felnőtt fiam van (21 és 24 évesek) Voltak lányok az életükben, voltak akiket nagyon kedveltem voltak akiket nem (mondjuk ez kevés volt)

Volt olyan lány akire a a fiúk nagyanyja mondta (anyósom), hogy

-Te jó Isten! Láttad, hogy néz ki? Az arcán valami ékszer van, és tele van tetoválásokkal! Ez egy vadlány!!Buta, igénytelen.. miért kell az unokámnak ilyen koszos lány??

Nem érdekelt anyósom mit mondott, mert ennek ellenére nagyon kedveltem. Okos volt, volt humora, közvetlen barátságos. Azt, hogy piercingjei, tetoválásai voltak az nem érdekelt. Nem én viseltem, hanem ő.

De bevallom volt olyan lány akit nem kedveltem. Pedig eleinte vele is kedvesen, befogadóak voltunk. De én nem szeretem azokat akiknek a pletyka az életük (és ez a lány csak pletykálni tudott) nem szeretem azokat akik affektálnak, akik lenéznek másokat. Amikor azt hiszi, ő találta fel a spanyolviaszt. A fiam kérésére megtartottam a véleményemet, ami igencsak nehéz volt, lévén, hogy nekem is elég nagy szám van. Ami a szívemen a számon. Továbbra is ha jöttek, kedvesen köszöntünk, ha vacsoráztunk akkor ő is evett, nem zártuk ki, de ennyire korlátozott a kapcsolat. Nem beszélgettünk,nem csináltunk vele közös programokat.

Szóval mindenkinél előfordul és nem kell sem szülőnek, sem anyós/apósnak lenni, hogy elfogadjunk vagy sem bizonyos személyeket.

Nyilván mindenkinek van olyan ismerőse akit a háta közepére sem kíván. nem igaz?

Szerintem ez a család szokásaitól is függ. Nem kell ahhoz párnak sem lenni, hogy hívjanak családi összejövetelekre. Voltam már a legjobb barátaim, osztálytársaim szüleivel is közös programon.

Ha valakit szeretnek, akkor hívják, mindegy, hogy fél éves vagy 5 éves kapcsolat, hogy szerelem vagy barátság.

én mint gyerek tudok nyilatkozni. mindeképpen jól esik nekünk,ha a szüleink elfogadják a barátunkat/barátnőnket.főleg,hogy ebben az életkorban egyre fontosabb lesz az ellenkező nem.de sok szülő választásra kényszeríti a gyerekét,hogy vagy ő vagy a család vagy a kapcsolata..

ez hatalmas hiba.mindkettő fontos.

én úgy vagyok vele,hogyha megtaláltam azt akivel kölcsönösen szeretjük egymást,jól kijövünk és repül az idő egymással,akkor nem kéne a szülőnek nagyon kardoskodni ellene.inkább örülni,hogy boldog a gyereke és kiegyensúlyozott.

persze ha egy börtönviselt alakkal vagy egy nős pasival jön össze a gyerek akkor jó,hogyha beleszólnak.de amíg nincsen semmilyen különösebb indok a pár ellen,addig nem kéne szólni miatta,hanem együtt örülni a gyerekkel.

üdv

19L (1,5éves kapcsolattal)

de természetesen megértem,hogyha valakinek havonta van új párja azt nem veszik komolyan.de a tininek is szűrnie kéne,nem kell hazavinni mindenkit,hanem csak akivel tényleg komolyan tervez