Kellemetlen ebéd. Szerintetek megbántottuk a nagybátyám párját?

Ez tényleg olcsó vicc. Igen, 14 évesen új volt, akkor mi is röhögtünk. De azon soha nem nevetek, ami másnak kínos. Nem szeretem, ha valaki kárára megy a rötyögés, mert tudom, milyen szar.

egy bizonyos életkor felett mindent szabad,akár még az asztalra rácsapni is.

megjegyzem apómosék pont ilyenek és ééérdekes csak nálam voltak ezek a szar viccek. Sógornőmre soha egy hülye alpári vicc,se sógoromra vagy férjemre mindig csak rajtam tudtak nevetni. 7 évig bírtam, köszönöm elég volt.

Nem jogosít az életkor semmire. Sem az idős, sem a fiatal/gyermek nem bír különleges jogokkal. Senkit nem kell becsülni/tisztelni pusztán a kora miatt, lévén aki fiatalon meg nem hal, az megöregszik, akkor is, ha történetesen a kérdező családjától függetlenül egy trágya ember. Már nagyobbak a gyerekeim, de nem gondolom, hogy (ha mások erre tojnak is), pusztán gyerek mivoltukból adódóan fel alá üvöltözve rohangálhattak volna a vonaton, vagy rugdalhatták volna a buszon az ülést, a normál viselkedés életkortól függetlenül mindenkitől elvárható. Lenne. Nem, attól mert elmúlt 60-70-80, attól még ugyanazok vonatkoznak rá is, maximum átadom a buszon a helyem. Az életkor semmit sem jelent, az embert tisztelem alapon, bármennyi idős is és nem jár előjogokkal a kor. Nincs az asztalra csapással sem semmi gond, jó időben, jó helyen, de egy fark@as poénra bepálinkázottan hahotázni erre nagymamaként, no az nem a normál kategória, bárhogyan is csűrjük-csavarjuk.A fő ludas persze a nagybácsi, aki szükségét érezte annak, hogy elsüsse ezt a csodát, de a lényegen az már nem változtat.

Én nem a történetet tartom gáznak, én is jót röhögtem volna. Inkább azt, hogy ennyi befásult ember van, aki nem tud egy kicsit sem lazítani. Valahol ez szomorú.

Lehet viccelődni, asztalra csapni, bepisálni a röhögéstől, de ne.más.kárára.