Hiv az otthon, más is van igy, aki kulföldön él?

Ha nem AKARSZ beilleszkedni, mit vársz?

Miért fogadjon tát karokkal egy ország, ha esélyt sem adsz neki.

Otthon is uganúgy idegenkedtek tőled, hisz visszahúzódó vagy, az, hogy ezt nem mutatták ki (otthon nagyon jellemző a jópofizás szemtől-szembe), attól ugyanúgy nem csíptek, ne legyenek illúzióid :)

Én is kinn lakok, és nekem sincs igazán társaságom, bár én még a nyelvet sem beszélem, de eszem ágában nicns hazamenni. Bőven elég félévente az az egy hét, de második nap már menekülnénk vissza.

12:54

Amikor idõsödni kezdesz, talán akkor megérted ezt a szitut.

É is felnőttként, bár fiatalon jöttem ki, itt metem férjhez, és itt születtek a gyerekeim is.

Szeerencsém volt, mert édesanyám és a húgom is velem jöttek, más közeli rokonom nincs is Magyarországon.

Nem bántam meg egy percig sem, hogy kijöttünk.

A beilleszkedéssel sem volt probléma, többször megyek Magyarországra évente, mert a munkám is ezzel kapcsolatos.

De azért néha elszorul a szívem, ha ezt hallom:

https://www.youtube.com/watch?v=TYcLJL5x5m0

Ugyan mar

Nosztalgia a mult mindig megszepul

Megertem amirol irsz. En mar majdnem 20 eve elek kulfoldon, meghozza meg csak nem is Europaban, igy eleg ritkan tudok haza menni. Fiatalon jottem ki, es en is egyedul maradtam a gyerekeimmel. Minden amit irsz igaz, es nap mint nap atelem en is. De azt is tudom, hogy mi elol jottem el, es hogy ha otthon elnek, a kezdeti euforikus idoszak utan, bizony visszajonnenek ugyanazok a problemak. Mert az ido es a tavolsag megszepiti az emelekeket, es ez inkabb nosztalgiazas a multon, mert az ember ennyi ido utan hajlamos csak a szepre es a jora emlekezni.

Abban viszont teljesen egyetertek, hogy husz evvel ezelott nekem sem forult meg a fejemben, hogy valaha majd fontos lesz, hogy valahova tartozonak erezzem magam, es egy idegen orszagban ez soha nem fog megtortenni, barmennyire azon voltam is. Bizony a kulfoldre telepedesnek, es az ezzel jaro normalis joleti eletnek ara van, amit hosszutavon fizet meg az ember, mert semmit nem adnak ajandekba ebben az eletben.

[link]

A νὸστος ἄλγος (nosztosz algosz) szó-összetételből ered, a hazához fűződő hosszan tartó fájdalom - honvágy-

A haza azokhoz a fogalmakhoz tartozik, mint az anya, a szülő, a testvér, a gyerek, Isten, család, szabadság, kegyelem, hála - amely túlmutat az életen, vertikális iránya van a szeretet révén - több mint élet, az örökkévalóság felé irányul. Ezekért az életben áldozatokat kell hozni, vagy elmúlhatatlan fájdalmat és szenvedést okoz magának az ember - nem tudja a "jólét" feloldani, mert az horizontálisan a földi léthez tartozik. El is múlik nyomtalanul.

Én gyakran és hosszú időt töltök Olaszországban, félévet, egy évet is, családi okokból, évtizedek óta.

Az életszínvonalam egyforma itt is, ott is.

A honvágy egy pokoli érzés, amit az segít elviselni, hogy tudom, bármikor hazajöhetek.

Amikor már készülök haza, az csodálatos, alig várom.

Nagyjából azonos időt töltök itthon és ott.

Szeretek ott lenni, mégis amikor itthon vagyok nincs "honvágyam" Olaszország iránt, pedig imádom.

Hazát szeretőnek, vagy nem szeretőnek születni kell!