Van köztetek valaki akit addig csesztettek otthon amig el kellett költöznie leirná a helyzetet hova ment és konkrétan mi történt?

"Többet kelk beleadnod a közösbe, mert nem kesz ez így jó" Amikor kezdtem dolgozni 9 éve (19 voltam), akkor 80.000 ft-os fizumból lecuppantott a draga család havonta 50.000 ft-ot (!!), erősen kihasználták, hogy nincs penzem, nem tudtam menni... 30.000 ft-ból nehez barmit is csinálni, hogy annak ellenére adtam haza, de kaját vennem kellett, meg cipő, ruha stb....

Ebbe beletörődtem darabig... aztan zavart, hogy egy egyszerű randira nem tudtam elhivni senkit, aztan melóhelyet valtottam.... itt a fizum 200.000 ft volt.... próbáltam titokban tartani a lovét de nem sikerült.... havi 100.000 ft-ot kertek haza.... erre már azt mondtam, hogy NEM, felmondtam munkahelyen, elmenttem kamionozni...... lakasra nem kell költeni, fizetés nagyon jó, ha meg haza hoznak, akkor egy hétvégén szobat bérlek....

És olvasgatom a "miattad éhezünk" üzenetet... ők is keresnek 200.000 fejenként.... cigi, wellnes, nyaralás.... de kajára mar nincs undorító.... bosszúból neha szoktam utalasról screenshootot küldeni.... főleg ha eléri a 600.000 a fizetés.... azt banom hogy nem latom az arcokat...

Hála az égnek már nem sokára örülhetek a házamnak, de nagyon fáj, hogy ha elöbb léptem volna már sokkal előréb lehetnék....

Jó lett volna, ha támogatast kapok, es nem hatráltatást....

De mar vége...

Mostohaanyám: napi szintű lelki terror (életképtelen vagy, haszontalan, béna, idióta, hazudós, szerencsétlen, kövér, anorexiás, semmire nem viszed, a kutya többet ér, mint te, stb.)

Apa szart rám, csak a punci volt a lényeg neki, így gyakorlatilag kiszolgáltatott a mostohaanyámnak, de egyszer nem védett meg, holott ő ismert és nevelt 13 éves korom óta.

Elköltöztem 1000km-re a páromhoz :) Azóta minden szép, boldog vagyok, és félévente egyszer meglátogatom apát (mostohaanyám nem érdekel egyáltalán), és ennyi a kapcsolatunk.

Amióta volt bármilyen keresetem is (19 éves korom óta), mindig hazaadtam valamennyi zsetont a kaja és a rezsi arányában. Mégsem az anyagi dolgok miatt mentem el otthonról, hanem mert anyám túlságosan próbált korlátozni (mit nyitogatod annyit a hűtőt, miért nézel annyit tévét, miért számítógépezel annyit).

Amikor besokalltam, albérletbe költöztem - azért vártam ki, mert úgy voltam vele, inkább a szüleimnek fizetek, mint egy idegennek idővel pedig anyám rájött, hogy nem is volt olyan rossz, amikor még otthon volt a fiacskája...

kb 18éves koromba elkezdtem dolgozni. onnan, hogy volt némi keresetem (diákmunka)elvárták, hogy hazaadjak. ezzel akkor még nem is volt problémám. de mikor a kb 80.000-es fizetésemből 50-et elvártak, kezdett telni a pohár.

Emellett dolgoztam, iskolába jártam, nyelvet tanultam, otthon segítettem, hazaadtam, mégse voltam elég, mégis mindig azzal piszkáltak, hogy életem sincs, mit akarok így elérni?!

24 voltam, összejöttem mostani párommal. elötte is voltak fiuk az életembe, de ők ennyire nem voltak komolyak.

megszabták volna, hogy nekem hétköznep este 10-re ágyba kellett lennem, és maximum pénteken VAGY szombaton aludhatok nála.

párom ezzel tisztában volt, de se ő, sem én nem értettem 24 (!) évesen ezt a nagy szigort.

Ha nem értem haza időben, kb üvöltöttek velem.

Ezt megunva párom eljött, összepakoltatta velem a cuccaim, és 1.5 hó együttlét után magához költöztetett. Ebből oltári veszekedés lett a szüleimmel. 2 éve jöttem el otthonról (azóta is párommal lakom) azóta 2szer mentem vissza, szüleim pedig szinte nem is keresnek.

Életem legjobb döntése volt eljönni