Tanácsra lenne szükségem, hogy kezeljem ezt a helyzetet?

"mert a probléma szempontjából lényegtelen."

hogy lenne már lényegtelen, hogy csak a harmadik gyerek az övé...

a helyzet az, hogy nyilván nem volt felkészülve erre a szerepre. terveztétek ezt a gyereket? nem úgy tűnik, hogy nagyon jól kommunikálnátok, és ne haragudj, de én a te oldaladról is érzem, hogy nem igazán látod tisztán a helyzetet, talán mert nem akarod, nehéz vele szembesülni.

Gondolom, két gyerek után nyilván örültél, hogy lett lehetőséged újra teljes családot létrehozni.

emiatt egy kicsit elvakultál, és nem vetted észre, hogy az, aki melletted van, nincs kész az apaszerepre (veled).

Lehet, hogy rábeszélted, lehet, hogy ráerőltetted, úgy hogy észre sem vetted, hogy neki nincs más választása: vagy veled marad és apa lesz, vagy... semmi.

Most már pánikol, és próbálja kihúzni magát a felelősség alól, ami valóban óriási felelősség. Más férfi két gyerekét eltartani anyagilag sem kis megterhelés.

Én a helyedben örülnék, hogy valaki legalább anyagilag segít, amíg valamennyire fel nem nőnek a gyerekek legalább valamennyire.

Egyedül nagyon nehéz lenne neked három pici gyerekkel, úgy, hogy más segítséged nincsen.

Most már benne vagy ebben a helyzetben, nincs értelme nagyon a múlton keseregni, de azért próbálj magad is rájönni, hol hibáztál, hogy a jövőben hasonlóan súlyos tévedés áldozata ne legyél.

Addig pedig hozd ki a helyzetből, amit lehet, örülj annak is, ami van, és örülj, hogy még nem hagyott ott teljesen. Nyilván van a részéről is hiba: olyan ember, aki nem tud nemet mondani, Neked sem tudott a családalapítással kapcsolatban. De ez most már mindegy, próbáld úgy felfogni, hogy legalább nem vagy teljesen egyedül ebben a helyzetben. Csak majdnem.

Úgy kezeld a helyzetet, hogy először is gondolj bele:

Nem nektek, hanem neked van három gyereked, a párodnak csak egy.

Attól, hogy ezt a tényt elfogadta, még nem lett automatikusan apává, csak egy férfi maradt, aki egy kétgyerekes nővel élt és tisztességgel elfogadta a gyerekeid létezését, de ettől még nem az apjuk!

Neked már tudnod kellett, hogy két gyerek mivel jár, így szülted meg a harmadikat, akit nagyon az az érzésem, hogy te erőltettél.

Ismerted a körülményeket, hogy a párod mindent megtesz az eredeti családjáért, - gondolom sok esetben menekülésképpen is inkább ott ügyködik, mint nálatok, ahol a 3 gyerektől nincs egy szemernyi nyugalom - ezt a harmadik gyerek vállalása előtt is fel kellett volna ismerned.

Mondom mindezeket neked egyedülálló anyaként, akinek soha nem jutott volna eszébe valakire rálőcsölni a saját gyerekét, vagy az azzal járó feladatokat.

Ne gyilkold a párodat, különösen ne a gyerekekre hivatkozva, mert ők a te döntéseid, kezeld a helyzetet a vállalásod szerint és örülj neki, hogy legalább anyagi segítséged van a nevelésükhöz.

Ezt akkor is meg kellene oldanod, ha bármilyen okból egyedül maradnál, állj így hozzá!

Nem nem tud nemet mondani. Nem akar. Fel sem tűnik neki, hogy 3 gyerekes családapa. Eső után köpönyeg, de előbb ere kellett volna ráébreszteni.

Másik: 'a másik ágy kényelmesebb". Hm ... tuti, hogy a családjához megy minden alkalommal?

nyilván nem lehet 100%-ig belelátni, csakhogy az elmondottak alapján és a sorok közül is sokminden kibukkan. Ezért úgy is írtam, hogy "LEHET, HOGY...". De mégis miért kérne valaki tanácsot, ha nem azért, hogy több szemszögből is lássa a problémát?? ilyenkor a mi meglátásunk is segíthet, nem csak a tutujgatás, hogy szegény kérdező, nem te vagy a hibás. igenis, a helyzet kialakulásában a kérdezőnek is jó nagy felelőssége van, és jobb, ha felnőtt módjára ezzel szembenéz, mert nem kéne még egyszer vagy még többször hasonló helyzetbe kerülnie. Kétszer is a nem megfelelő párral gyereket vállalni. miért, hogyan? ez tényleg csak a másik ember felelőssége?

azt elhallgatni, "mert nem tartozik a problémához", hogy az illető nem a férje, és két gyerek nem is tőle van?

Itt nincs belátás, a problémának csak egy részét akarja észrevenni, a felelősséget nem meri vállalni (nem tudatosan). Pedig keresi a válaszokat, ez látszik.

35-ös!

32-es vagyok és ha már így megszólítottál, bocsánatot szeretnék kérni, hogy a saját véleményemet írtam le és előtte nem kértem tőled engedélyt, hogy a kérdésről mit gondolhatok!

Ne mások véleményét bíráld, ki biztosított téged afelől, hogy te hordod a zsebedben a bölcsek kövét?

Az enyém is egy vélemény és a tiéd is az, majd az élet eldönti, hogy kinek volt igaza, erre nem te vagy a hivatott zsűritag.