Hogyan kerülhetném el megint ezt a helyzetet? Szükségem lenne egy pár praktikus tanácsra, amivel egy kicsit a saját hülyeségemet tudnám kordában tartani?
Miután megszültem a kisfiamat én voltam a világ legboldogabb embere (persze tudom ezzel mindenki így van), azonban 2 nap múlva amikor felkerült az intenzívre, sárgaság miatt, teljesen magam alá kerültem, és folyton csak bőgtem, nem tudtam enni, aludni, szóval ezek egymást generálták szépen csendben. Tudtam az eszemmel, hogy nincs nagy baja, ez sok babával megesik, de mégis szörnyű állapotba kerültem. A szoptatás nem ment, nem akarta elfogadni, minden 3. órában mehettünk fel hozzájuk és kb 1 órát kínlódtam végig, de semmit nem szopott. Az ottani nővér sem segített semmit, bár láttam mennyi babával és anyukával van dolga. Szóval csak megkérdezte, hogy adjon-e pótlást, én pedig úgy láttam jobbnak ha ad, mert nem akartam őt sem annyi napig éheztetni.
Szóval az ördögi kör beindult, kapott pótlást én nem tudtam őt etetni. Teljesen kikészültem idegileg, mire hazaértünk én már tényleg aludni sem tudtam. Nagy nehezen tömtem magam egy pár falatot, de úgy éreztem, hogy soha nem lesz vége. (mármint az én állapotomnak)
Totálisan kimerültnek és idegbetegnek éreztem magam, nem tudtam az első hetekben úgy örülni neki, mint ahogyan vártam.
A családom segített, még lelkileg is, de nagyon szégyeltem magam emiatt.
Most már utánnanéztem homeopátiás bogyóknak is, de ez csak rásegítés lesz, és persze agyban próbálom elrendezni a dolgokat, mi az ami fontos és mi az ami majd ráér.
válasza:Alapvetően mi a kérdés?
Az eszeddel tudod, hogy ez így nem volt jó, ne tedd megint!
Megpróbálhatod, hogy nem adsz neki tápot, hátha rákap a cicire és szopni fog. Ennél többet nem hiszem, hogy tudsz tenni.
Nyugalom és türelem, nem hibáztál.
válasza:A helyzetem hasonló volt nekem is. Császárral szültem és hiába tettem a kórházban cicire, üres volt. Első nap cukros vizzel itatták - ami nem tetszett. Másnap kértem a pótlást, mert úgy üvöltött a gyerek az éhségtől, tejci semmi. Aztán hazajöttem, még próbálkoztam de akkor meg már úgy harapott, és tiszta rosszul voltam hogy fáj a szopiztatás, meg nincs tejem. Én hülye feladtam. Aztán 1-2 nap a párom egyfolytában izélgetett hogy ne adjam fel, ne legyek már gyenge sz@r, viseljem el hogy fáj a szopizás, majd jobb lesz. Kb. 1 hét múlva beindult a tejem a szopizástól, és már nem fáj a szopizás, de azóta más gondok merültek fel. Egy szopi legalább egy óra, sokszor alig eszik vmit, így kénytelen vagyok tápit adni neki. Most 3 hós és mostmár szopizni sem akar, mivel ott melózni kell, a cumisüvegből meg folyik a tej. Idegileg, lelkileg nagyon kivoltam sokáig hogy nem tudom én magam ellátni tejcivel a babómat. Senki nem értette ezt meg milyen érzés. Apadóban a tejem, és úgy érzem én vagyok a hibás. Kedves anyósom (együtt lakunk), persze látom rajta - bár még nem mondta - hogy nem tetszik neki hogy sokszor üvegből kapja a kaját. Nem tehetek róla, nem bírom elviselni mikor üvölt, feszíti magát hogy nem akar szopizni, ki birja ezt elviselni??
Szóval én csak azt mondom nem vagy egyedül, kitartás, és tedd tényleg minél többet cicire. Remélem neked sikerül!
Ilyen volt nekem is a fiam, ordított, feszítette magát, ha egy órát akkor annyit, de szerintem képes lett volna ezt csinálni sokkal tovább is. Amikor üvegből kapta, akkor érthetően vígan elvolt vele.
Próbáltam mindent, még a La Leche Ligát is, de mindenhol azt mondták, hogy tegyem többet cicire. De kérdem én, hogyan????????? Amikor már rögtön üvöltött?
Szóval előbb-utóbb beletörődtem, de a lelkiismeret furdalás nagyon sokáig meg volt.
Köszönöm a bíztatást.
válasza: válasza:Én is hasonlóképp jártam. A terhességem egy rémálom volt (nem a baba vagy a párom miatt, hanem egyszerűen nem úgy alakultak az egyéb dolgaim, ahogy elterveztem, s ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni), az utolsó héten derült ki, hogy nem szülhetek természetes úton. Majd jött a műtét, s napokig hiába tettem mellre, az üres volt. A negyedik nap, mikor hazajöttünk a kórházból, végre volt valami kis tejem. A szoptatásokat viszont pótlás követte, majd elmaradoztak a szopik, mert a fiamat nagyon hamar rájött, nem éri meg erőlködni, ha a cumisüvegből úgy is gyorsabban folyik. Kb. háromhetes korára szedtem össze magam, s kezdtem el intenzíven fejni (Addig valahogy nem voltam magamnál, s nem tudtam felfogni, hogy ha nem teszek érte semmit sem, akkor ebből nem lesz tej, s nem lesz szopi. Addig csak keseregtem.). Igaz, éjszakánként akkor sem fejtem. Ma 7 hónapos a fiam, s összekaptam magam annyira, hogy a mai napig kap még anyatejet is, igaz annyira nem tudtam beindítani a tejtermelést, hogy a hozzátáplálás előtt kizárólag anyatejjel etessem.
Engem is mardos az önvád, hogy mi lett volna, ha abban a három hétben erőszakosabb vagyok, illetve ha legyőzve a fáradságot, három óránként keltem a fiam (igazi álomszuszék volt), s szoptatok, s fejek. Ha anyukám segítségét elfogadom (a párom volt velünk otthon egy hétig, aztán sehol senki), az összes többi vendéget meg kitiltom a lakásból (igaz, csak félórára, órára jöttek, mondván segítenek fürdetni stb., de végül úgy éreztem, csak feltartanak, s zavarnak)...
Nekem még nincs útban Keteske (már elég régóta így emlegetjük, valószínűleg ez már rajta is marad, míg ki nem derül, kisfiú vagy kislány), de már elhatároztam, hogy másként fogok az egészhez hozzáállni:
- anyukámat odarendelem két hétre, hogy a házimunkát intézze, a "nagy"fiamat ellása,
- az összes többi rokon, barát a kórházban meglátogathat, utána tartsa tiszteletben a 6 hetet,
- szoptanít az első pillanattól fogva, cumisüveg kizárva,
- hiába lesz újra császár, amit lekerülünk a csecsemőosztályra, a babát az őrzőbe nem adom be (második éjszaka annyira fáradt voltam, ő meg csak sírt-sírt, hogy visszavittem, legalább pár órát aludhassak. persze reggelre telinyomták tápszerrel.)
- fejek az első pillanattól fogva,
- a Medelának van egy elektromos mellszívója, ami kórházaktól, patikáktól bérelhető, azt fogom használni, ha kell, végig a szoptatási időszak alatt
- keltem háromóránként szopizni,
- mellreteszem, amennyiszer csak tudom
- minden olyan csodaszert, ami most bevált a tejszaporításban, előre beszerzek (nekem a MoreMilk hozta már többször is vissza a tejcit, a teák, homeós bogyók nem segítettek).
Tudom, hogy egyrészt nehezebb lesz, mint most, mert a nagyfiam is ott lesz, s neki nem mondhatom, hogy most nem érek rá, de tudom, hogy könnyebb is, mert tanultam a mostani hibáimból. S ha kell, Keteskének is fejni fogok, s cumisüvegből adom a tejet, ha máshogy nem megy majd.
Szóval úgy, ahogy te is írod, gondold át, mi az, ami fontos, illetve te hol rontottad el, mit tudsz másként csinálni, s bízz magadban és a babádban.
Boldog babázást és sikeres szoptatást kívánok Neked!
Köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt a véleményével, remélem Nálatok is minden úgy fog alakulni, ahogyan elterveztétek.
Néha tényleg az is sokat segít, ha az ember kiírhatja magából a keserveit, de azért nem a kevésbé sikeres dolgokra gondolok mindig természetesen. Inkább ez az a része, amit nehezen tudtam feldolgozni.
Látom vagyunk így egy páran, bár én hajlamos voltam azt hinni, hogy csak én vagyok ilyen béna.
Most biztosan mindent megteszek a szoptatás sikeréért, de ha mégsem úgy alakul, ahogyan szeretném, akkor nem fogok elkeseredni.
Ami a lényeg: görcsösen nem megy semmi.
Üdv mindenkinek, boldog babázást és sok-sok boldogságot kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!