Lehet család nélkül igazán boldogan élni?

Előre is bocsi, hogy hosszú lesz, de így kaptok teljes képet a történetről!

Szóval hárman vagyunk tesók, egy szeretetteljes, összetartó családban nőttünk fel. Szüleinkkel csináltunk egy közös családi véget, Hollandiában dolgozunk. Az egyik tesómnak és nekem már családunk van, a másik tesóm meg a kedvesével él. És a kérdésem lényegében erről a tesómról szól. Ő is a családi cégben dolgozott, minden rendben ment, amíg meg nem ismerte a jelenlegi barátnőjét. Ahogy képbe került ez a lány, a testvérünk eléggé megváltozott, ami valamilyen szinten érthető ha az ember szerelmes. A lényeg, ezalatt az idő alatt, amióta vele van (3év) azóta nem jön haza karácsonykor, pedig az szent és sérthetetlen volt a család számára. Se születésnap, se névnap, se keresztelő, az ég világon semmi de semmi olyan eseményen részt nem vesz, ami addig fontos volt. A családi cégből kilépett, odament dolgozni ahol a lány dolgozik, egyetlen egy barátja sincs akik korábban a barátai voltak, csak a lány baráti társasága (pl: keresztanyja esküvőjére nem jött haza, de a választottja volt kollégájának az esküvőjére - akivel kb kétszer találkozott- az övére igen), kollégái, családja. A lány mindennap beszél a családjával, ők szentek és sérthetetlenek, a mi családunk viszont minden csak nem élhető. Folyamatosan szítja a tüzet a két testvérem között, vagy a szülők irányába. Természetesen nem direktbe, hanem "okosan" hogy ne ő kerüljön ki belőle rosszul. Öcsém egy abszolút jó lélek, a légynek se tudna ártani, jó szándékú srác. Édesanyánkkal rettentő szoros volt a kapcsolata, a legjobb barátok voltak. Az a gond, hogy nem látom rajta, hogy ő így olyan nagyon boldog lenne. Inkább azt látom hogy azon van, hogy bebizonyítsa nekünk hogy ő igenis jól választott. A lányról nem lehet beszélni, se jót, se rosszat az ő (mármint tesóm) jelenlétében, mert azt személyes támadásnak veszi. Szóval a kérdésem, hogy öcsém tényleg le tudná így élni az életét? Hogy rólunk tudomást se vesz? Nekünk ezt így el kell fogadnunk? Tekintsünk rá mi is úgy mintha nem létezne? Vagy keressük a társaságát "nyaljunk" neki és tapsoljunk minden lehetőségnek amit kegyeskedik velünk tölteni? El vagyok keseredve....