Lehet család nélkül igazán boldogan élni?
Előre is bocsi, hogy hosszú lesz, de így kaptok teljes képet a történetről!
Szóval hárman vagyunk tesók, egy szeretetteljes, összetartó családban nőttünk fel. Szüleinkkel csináltunk egy közös családi véget, Hollandiában dolgozunk. Az egyik tesómnak és nekem már családunk van, a másik tesóm meg a kedvesével él. És a kérdésem lényegében erről a tesómról szól. Ő is a családi cégben dolgozott, minden rendben ment, amíg meg nem ismerte a jelenlegi barátnőjét. Ahogy képbe került ez a lány, a testvérünk eléggé megváltozott, ami valamilyen szinten érthető ha az ember szerelmes. A lényeg, ezalatt az idő alatt, amióta vele van (3év) azóta nem jön haza karácsonykor, pedig az szent és sérthetetlen volt a család számára. Se születésnap, se névnap, se keresztelő, az ég világon semmi de semmi olyan eseményen részt nem vesz, ami addig fontos volt. A családi cégből kilépett, odament dolgozni ahol a lány dolgozik, egyetlen egy barátja sincs akik korábban a barátai voltak, csak a lány baráti társasága (pl: keresztanyja esküvőjére nem jött haza, de a választottja volt kollégájának az esküvőjére - akivel kb kétszer találkozott- az övére igen), kollégái, családja. A lány mindennap beszél a családjával, ők szentek és sérthetetlenek, a mi családunk viszont minden csak nem élhető. Folyamatosan szítja a tüzet a két testvérem között, vagy a szülők irányába. Természetesen nem direktbe, hanem "okosan" hogy ne ő kerüljön ki belőle rosszul. Öcsém egy abszolút jó lélek, a légynek se tudna ártani, jó szándékú srác. Édesanyánkkal rettentő szoros volt a kapcsolata, a legjobb barátok voltak. Az a gond, hogy nem látom rajta, hogy ő így olyan nagyon boldog lenne. Inkább azt látom hogy azon van, hogy bebizonyítsa nekünk hogy ő igenis jól választott. A lányról nem lehet beszélni, se jót, se rosszat az ő (mármint tesóm) jelenlétében, mert azt személyes támadásnak veszi. Szóval a kérdésem, hogy öcsém tényleg le tudná így élni az életét? Hogy rólunk tudomást se vesz? Nekünk ezt így el kell fogadnunk? Tekintsünk rá mi is úgy mintha nem létezne? Vagy keressük a társaságát "nyaljunk" neki és tapsoljunk minden lehetőségnek amit kegyeskedik velünk tölteni? El vagyok keseredve....
válasza: válasza:"ezzel együtt miért kell elfordulni a családtól?"
Szerintem ti az átlagnál jobban "összeragadt" család vagytok, és csak ezért fura ez ennyire. Talán neki is elege lett abból, hogy sem karrier, sem magánélet nincs nálatok a CSALÁDon kívül. Mert ott KELL dolgozni a családi cégben, ott KELL lenni az ünnepeken. Talán évek óta várta, mikor pattanhat meg végre, hogy kipróbálja magát a családon kívül egy munkahelyen, más környezetben és a lány csak az az új impulzus volt, ami végre kimozdította.
Lehet, hogy a másik oldal így néz ki.
Én nem látom drámainak a helyzetet, normális, közös életet kezdő fiatal párnak hatnak, akik azon vannak, hogy összehangolják kettejük munkáját, szabadidejét.
válasza:Kedves kerdezo,
szerintem szimplan nem akarjatok tudomasul venni hogy a testveretek nem gyerek tobbe.
Persze hogy nem isteniti ugy a testveret mint kamaszkoraban! Mi ebben a meglepo?
Meg abban hogy a gyerekkori baratai elkoptak melole? Ez teljesen normalis.
válasza:El kell fogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem a "régi" család az első, hanem a maguk útját járják, saját család alapítására törekednek.
Az emberek néha változnak, van hogy azt igénylik hogy a testvérekkel, szülőkkel legyenek, de van hogy inkább mással vagy egyedül vannak.
Hogy őszinte legyek, lehet nekem is sok lenne a családotok. Családi vállalkozás, anyum a legjobb barátom, mindig együtt lógni, minden ünnepet együtt tölteni...
Lehet hogy ő pont fordítva éli meg a dolgokat, hogy mindenképp el akarjátok a lánytól szakítani, és mindenképp azt akarjátok, hogy úgy éljen ahogy nektek tetszik.
válasza:Értem, akkor ezt eddig mi gondoltuk rosszul. Csak nehéz ezt elfogadni, hogy nem lehet szinte semmilyen fórumon őt elérni (neki pl fb-ja se lehet, a barátnőjének van, egy közös telefonjuk van...). Meg igazán az a fájó hogy amíg a lány a családjával napi szinten beszél, velük felhőtlen a kapcsolat, addig mi le vagyunk szalmával takarva....
De mivel mind azt írjátok, hogy ez természetes, akkor nekünk kell a fejünkben rendet tenni és megpróbálni másként látni a helyzetet!
Köszönöm a válaszokat!
Hát hálás tutira nem leszünk ennek a lánynak, mert voltak elég csúnya húzásai...
De értem mire akartok rávilágítani!
válasza: válasza:Kérdező,
fogd már fel, hogy lehet, hogy abban igazad van, hogy most kicsit a másik véglet felé ment el, de az egyáltalán nem mindenkinek élete álma, hogy se munkahelye, semmije ne legyen a családon kívül. Nem írom, hogy ez "nem normális", mert mindaddig az, amíg minden döntésképes embernek megfelel. Nekem nem felelne meg.
Csak ugye nálunk megvolt az egyensúly, lassan szépen leszakadhattunk a családról, úgyhogy teljesen evidens, mindannyiunk igénye, hogy pl. ünnepekkor összejöjjünk.
De simán lehet, hogy ha jobban erőltetik az erőszakolt csordaszellemet, akkor drasztikusabban lépek ki én is belőle.
válasza:Kérdező; én pontosan tudom, mire gondolsz.
Az én apukám volt ilyen helyzetben, a mi családunkon, azaz az anyukám kedvét keresésen kívül nem volt semmije, senkije. Gürizett hajnaltól késő estig.
Szerintem vannak ilyen nők, akik kizárólagosan kell, hogy birtokolják a párjukat.
Akit eleve úgy választanak ki, hogy gyenge jellemek legyenek -vagy mondhatjuk könnyen befolyásolhatónak is-.
Szerintem boldogtalanok az ilyen férfiak, de gyengék szabadulni.
Szörnyű látni, az biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!