Lehet család nélkül igazán boldogan élni?
Előre is bocsi, hogy hosszú lesz, de így kaptok teljes képet a történetről!
Szóval hárman vagyunk tesók, egy szeretetteljes, összetartó családban nőttünk fel. Szüleinkkel csináltunk egy közös családi véget, Hollandiában dolgozunk. Az egyik tesómnak és nekem már családunk van, a másik tesóm meg a kedvesével él. És a kérdésem lényegében erről a tesómról szól. Ő is a családi cégben dolgozott, minden rendben ment, amíg meg nem ismerte a jelenlegi barátnőjét. Ahogy képbe került ez a lány, a testvérünk eléggé megváltozott, ami valamilyen szinten érthető ha az ember szerelmes. A lényeg, ezalatt az idő alatt, amióta vele van (3év) azóta nem jön haza karácsonykor, pedig az szent és sérthetetlen volt a család számára. Se születésnap, se névnap, se keresztelő, az ég világon semmi de semmi olyan eseményen részt nem vesz, ami addig fontos volt. A családi cégből kilépett, odament dolgozni ahol a lány dolgozik, egyetlen egy barátja sincs akik korábban a barátai voltak, csak a lány baráti társasága (pl: keresztanyja esküvőjére nem jött haza, de a választottja volt kollégájának az esküvőjére - akivel kb kétszer találkozott- az övére igen), kollégái, családja. A lány mindennap beszél a családjával, ők szentek és sérthetetlenek, a mi családunk viszont minden csak nem élhető. Folyamatosan szítja a tüzet a két testvérem között, vagy a szülők irányába. Természetesen nem direktbe, hanem "okosan" hogy ne ő kerüljön ki belőle rosszul. Öcsém egy abszolút jó lélek, a légynek se tudna ártani, jó szándékú srác. Édesanyánkkal rettentő szoros volt a kapcsolata, a legjobb barátok voltak. Az a gond, hogy nem látom rajta, hogy ő így olyan nagyon boldog lenne. Inkább azt látom hogy azon van, hogy bebizonyítsa nekünk hogy ő igenis jól választott. A lányról nem lehet beszélni, se jót, se rosszat az ő (mármint tesóm) jelenlétében, mert azt személyes támadásnak veszi. Szóval a kérdésem, hogy öcsém tényleg le tudná így élni az életét? Hogy rólunk tudomást se vesz? Nekünk ezt így el kell fogadnunk? Tekintsünk rá mi is úgy mintha nem létezne? Vagy keressük a társaságát "nyaljunk" neki és tapsoljunk minden lehetőségnek amit kegyeskedik velünk tölteni? El vagyok keseredve....
válasza:Ha valakinek van egy komoly kapcsolata, az számít családnak. Nekem is a párom az első, ha priorizálni kell, pedig nekem jó a viszonyom a szüleimmel. De ez az élet rendje.
Azt nem tudom, mi változtathatta meg ennyire, kellene ismerni mindkét oldal álláspontját a véleménynyilvánításhoz.
válasza:A helyzet igazából az, hogy nem nagyon tudsz mit kezdeni vele. Mindenki a saját életét irányítja, úgy, ahogy neki tetszik, ebbe beleszólásod nincs. Nem tudhatod, hogy néz ki a történet az ő aspektusából. Lehet, hogy te abszolút pozitívan éled meg a családi életet, őt talán már fojtogatta a légkör, vagy magába fojtott valamit, sérelem érte, független szeretne lenni, nem tudom. Millió oka lehet, és ezzel most nem titeket akarlak vádolni, de sosem láthatunk bele a másik fejébe, nem érezzük azt, amit ő érez. Azt javaslom, közöljétek vele legalább azt, hogy jólesne, ha részt venne a családi eseményeken, de ne állítsatok elé elvárásokat ezzel kapcsolatban, például a karácsonyt mindenki töltse ott, ahol az neki - bármilyen okból - megfelel.
Nem kell úgy tekintenek rá, mintha nem létezne, de a seggét sem kell nyalnotok. Hagyjátok élni, ahogy akar.
válasza:Attol tartok hogy ez csak az egyik oldal.
Szemely szerint meg azt hiszem hogy senkit sem lehet eroszakkal elszakitani a csaladjatol, ha valoban annyira szoros lett volna a testvered meg a ti kapcsolatotok, akkor azt nem lehet egyik naprol a masikra megforditani.
Azt tudom elkepzelni, hogy a tesod egyaltalan nem igy elte meg ahogy te lattatni akarod, a no meg maximum a katalizator volt. lehet hogy edesanyad totalisan ratelepedett a fiacskajara, ami neked ugy tunt mintha a legjobb baratok lennenek (milyen marhasag mar ez, hogyan tudnek az anyammal legjobb baratok lenni) a csaj meg csak kinyitotta a szemet.
De ez egy elmelet, lehet a tesod tenyleg annyira birka hogy egy erosebb jellem ugy iranyitja ahogy akarja. Akkor sem kell felhaborodni, eddig ti iranyitottatok, most meg a noje.
válasza:Hát ez az ajándékos húzás nem volt szép tőle, de valószínűleg semmi köze ahhoz, hogy barátnője van és elfordult tőletek.
De egyébként a 3. válasz jól összefoglalja, amit erről el lehet mondani: kétoldalú a szitu, te leírsz valamit úgy, ahogy azt látod, de lehet, hogy a tesód ezt teljesen máshogy látja.
válasza:Jellemző az emberekre, hogy amikor kialakul egy párkapcsolat, akkor a barátokra és családra kevesebb idő jut. Ez természetes.
Én amikor egyetemista voltam Pesten, egyedülállóként amikor csak tudtam, hazautaztam vidékre hétvégére. Amikor megismertem a páromat, attól kezdve 3-4 havonta egyszer mentem haza. Nem azért, mert bármi gond lett volna a szüleimmel, és a párom sem tartott vissza. Egyszerűen kiélveztük az együttlétet, ha már szabadidő, akkor töltsük kettesben, stb. Mindig volt valami, de a szüleim ezt megértették.
válasza:Ha ez így okés, akkor az előző barátnőivel miért nem volt így? Lehet tényleg ez így tök normális, csak mi nem tudtuk megszokni.
Az is akkor rendben van, hogy öcsémnek nincsenek saját barátai már? Hogy egyik barátjával sem tartja a kapcsolatot?
válasza:Nem igazán tudsz mit tenni. Ha az öcséd nem akarja tartani veletek a kapcsolatot, azzal nem tudsz mit kezdeni.
Igazából akármennyire is áskálódik ellenetek az új barátnő, ez a tesódon múlik. Az is elképzelhető, hogy neki már nem volt olyan jó a családi légkor, mint ahogy mutatta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!