Véleményetek? Még meddig hagyjuk ezeket a dolgokat szó nélkül?
Férjem második gyerek, már a kapcsolatunk kezdetén észrevettem, hogy a testvérét többre tartják. Ugyan nem tudom, miért.
Ami már egy ideje zavar minket, hogy a testvére és annak családja sokkal jobban értékelve van, szinte a seggük ki van nyalva, ha mennek a szülőkhöz. Ők megmondták, hogy csak márkás élelmiszert vegyenek, ha ők ott esznek,a gyerekneknek márkás dolgokat lehet csak venni. Hozzáteszem, hogy a seggük kilóg a gatyából. A nagyszülők persze próbálnak eleget tenni nekik. Ha mi megyünk, akkor általában maradék a kaja, frisset nem nagyon főznek nekünk, kaptunk már harmadnapos tökfőzeléket, mert "azt is meg kell enni". A másik család nem egyszer kapott már lazacot(!!!!!)ebédre, vagy éppen borjút.Nekünk a teszkós üdítő kerül az asztalra, nekik coca cola, rauch, nestea stb. 9 éve vagyunk együtt a párommal, de még mindig nem jegyezték meg, hogy allergiás vagyok élelmiszerekre és csípőset egyáltalán nem tudok enni. Simán elémrakják az olyan ételt, amihez még kézzel sem érhetek hozzá, nehogy megehessem.
A nagy melegekben borult ki végleg a bili, amikor a medencét le kellett engedni a sógornőm kérésére, mert koszos a víz, de előtte mi pancsolhattunk benne, mondván semmi baja a víznek, fertőtlenítve van. Mondanom sem kell, hogy mennem kellett a nőgyógyászhoz....
Szóval mondjatok valamit, mit kell ilyen esetben tenni. Úgy érzem, ez már túlnőtt rajtunk.
"Engedtessék meg, hogy ünnepekkor és még pár alkalommal évente meglátogassuk a férjem szüleit."
Meg van engedve. Ha szívni akarsz, szívjál csak nyugodtan.
Szerintem ne foglalkozz vele.
Nálunk is ez volt, sőt, sokkal rosszabb, ugyanis anyós VELEM kivételezett a saját fiával szemben, tudniillik lánypárti.
Úgy viselkedett kb., mintha lecserélt volna minket, én lettem a kislánya, a fia meg az utálatos vő.
Ha születésnapom volt, kaptam saját kezűleg készített (nagy szó, utál sütni) tortát, ajándékot, jó, hogy bulit nem szervezett... a férjem se tortát, se ajándékot, egy képeslapot se, éppen csak egy odavetett köszöntést.
Ha ott voltunk, engem ajnározott, a fiára rá sem nézett.
Rövid távon kivontam magam az egészből, elkezdtem minél ritkábban, majd egyáltalán nem odajárni, el tudtam képzelni, hogy esett ez szerencsétlen férjemnek.
Azóta anyós észhez tért, átmentem a szemét meny szerepébe, visszaakaszkodott volna a fiára, csakhogy már nem tudott, ő közben észhez tért.
Nagyrészt csak telefonon tartják a kapcsolatot, a férjem évente kb. kétszer, ha meglátogatja... egyáltalán nem kellett beleszólnom.
Hidd el, ha a férjed rosszul érzi magát a helyzetben, tenni fog ellene úgy is, előbb-utóbb ő is lázadni kezd.
Addig vágj jó pofát a dolgokhoz, esetleg néha odacsíphetsz kicsit, de amíg nem tesznek ellened megbocsájthatatlant, ne szólj bele, felnőtt férfi, meg tudja védeni magát :)
Egy barátnőm szerint minden alkalommal verjük ki a balhét. De nem ezért megyünk. És őszintén: már belefásultam, hogy szinte minden alkalommal mondjam, hogy ezt nem tudom megenni, vagy hogy kibukjak azon, hogy se íze, se bűze üdítőt tesz oda, ne adj isten romlott dolgot. Ha megyünk hozzájuk, akkor legalább 1 napot ott vagyunk, nagyon ritkán egy éjszakát is maradunk. Nem csak az étkezésekről szól az ott töltött idő, de szó mi szó, gyomoridegem van sokszor, ha közeledik az ebéd, vagy vacsora.
Mégsem érzem, hogy az a megoldás, hogy nem megyünk hozzájuk. Szóba hozni mégis olyan degradálónak érzem. Példálózni a sógoréknak felszolgált csodákkal megint olyan gyerekes, nem? Ahhh totál tanácstalan vagyok, pedig valamit csinálni kell. Még a márkátlan dolgok nem is vészesek, lehet inni vizet is, vagy nem kell a csokit elfogadni, ha rossz az íze. De mit csinálok, ha egyszer ott fulladok meg az asztalnál, mert megint elfelejtik (9 év után)az allergiámat????
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!