Elmegy az élet mellettünk és mi csak tengünk lengünk benne az igazán fontos dolgokat elszalasztjuk. Elszomorít! Nyugtassatok meg hogy ez nem lesz mindig így?
Sajnos ma megtudtam hogy hőn szeretett rokonom meghalt. Nagyon sajnálom, idős volt meg utóbbi időben beteges, igazából várható volt, de ez most váratlanul ért.
Sajnos nem látta az 1 éves gyerekemet, utoljára akkor találkoztunk, amikor még a pociban volt. Leginkább az én hibám, hogy nem fogtam magam, és indultam le hozzá mondjuk amikor a gyerek fél éves volt, hogy megmutassam neki. De nem szerettem volna a férjem nélkül menni 3 órás útra, a rossz autómmal. A nyáron költöztünk és folyamatos felújítások voltak, a férjem sosem ért rá, érthető okokból.
Persze az ő rokonságát ha kell ha nem állandóan látogatjuk. (Hátam közepére kívánom őket egyébként.) Én is beteges voltam, most is vagy másfél hónapja takonykórban szenvedek, és egyszerűen nem tudok kilábalni belőle. Egy beteges idős emberhez meg ugye nem megyünk betegen. Amikor lehetett volna akkor meg kedvünk nem volt, de leginkább a férjemnek nem. Én meg nélküle nem.
Férjem most jelenleg "kiég". Az évek során sosem ment el pihenni a munkahelyéről, mert hogy nem tud ellazulni, mert hogy Ő fontos, és mert különben is. Simán elmehetett volna évenként 2x2 hétre senki nem szolt volna érte. Mikor 3 hétig betegszabadságon volt akkor sem szóltak érte sőt... felső vezetői szinten dolgozik, tehát megtehette volna. Most kibökte hogy semmit nem akar csinálni, de még csak gyereket nevelni sem....
Most úgy néz ki hogy kirúgják (új főnök, hozza a bevált embereit) de ő nem akar másik állást keresni, most nekem kell elkezdenem keresni. Ja csak ha ő nem akar gyerekre vigyázni, akkor a bölcsi havi 35 ezer, olyan 200 000 a havi kiadásunk cakkompakk, tehát keresnem kéne egy munkát ahol fizetnek havi netto 250 000 ezret, mert azt csak úgy osztogatják, főleg kisgyerekes anyának)
Szóval megy az élet, én küzdők, de ami igazán fontos az elmegy mellettünk és csak bánkódom utána.
válasza:Van úgy, hogy az ember besokall. Én a férjed is megértem. Építkezés, kisgyerek, felelős beosztás, állandó hajtás. Tényleg ki lehet égni. Szerintem nem gondolja komolyan, hogy nem akar dolgozni, csak tényleg elege lett és lázad. Majd lenyugszik.
A nap 24 órája pedig sok mindenre kevés, nem lehet többet belepasszírozni, mint amennyit elbírunk.
válasza: válasza: válasza:Az én férjem is senyved jelenleg.
Szintén új főnök, aki átpasszolja a munkáját másokra, ráadásul három műszak, két gyerek.
Nekünk olvan 250e a bevétel.Emiatt éri meg, de egyre jobban merül le, testileg, lelkileg.
Ezért is beszéltük meg, hogy ő eljön szépen GYEDre, én meg húzok dolgozni.
De még csak három hós a kicsi, és olyan hat hónapos koráig szeretném szoptatni.
Jelenleg mi is túlélésre játszunk.
(másfél hó takony? dumanyu oldalán van egy jó irás, hogy hogyan szabadulhatsz meg tőle. Javaslom nézz utána)
válasza:Igen valahol haragszom a férjemre.
Sok mindent vele csinálnék mert a férjem, én az a fajta ember vagyok aki azzal szeret csinálni bármit is, akit szeret. Lehet hogy ez régimódi, de én ilyen vagyok.
A gyerek születése előtt nagyon is önálló voltam, és csomó mindent egyedül tettem meg, így azt a kedves rokont is többször meglátogattam egyedül , bár akkor még a férjem nem volt férjem.
Ez mindig is zavart a férjemben, hogy sose szeretett közös élményeket szerezni (de ha rábeszéltem utazásra akármi akkor meg úgy örült neki és áradozott hogy milyen jó volt)
Nem gondoltam, és nem is reméltem hogy majd megváltozik ha összeházasodunk, de néha szükségem van arra hogy együtt csináljunk dolgokat, pl.: menjünk el a rokonomhoz évente egyszer, miközben az ő családját rokonságát 2 hetente látjuk.
Ez a "kiégés" is az agyamra megy. Tudom hogy egy komoly dolog.
De ha mondjuk a napi betevőért dolgozna ezerrel akkor eszébe se jutna. A szüleim nem engedhették meg maguknak hogy csak úgy "kiégjenek" amikor éhbérért dolgoztak majd 40 évig...
Na most a férjem nem éhbért keres, viszont tehet arról hogy "kiég"...az elmaradt pihenések, feltöltöldések miatt.
válasza:Figyelj, te nem dolgozol, mégis mi jogon szapulod a férjedet, aki melózik, a fsza kivan az egésszel, de csinálja, eltart titeket.
Hát akkor hajrá, keress munkát, nettó 250-ért! Sok sikert!
Te meg mereszted a sgged és nyivákolsz! Nőj fel, nem kell mindent a férjeddel együtt csinálni.
Az én párom is elég letört mostanság, de pénzt hoz haza, sokkal többet, mint én, hát eszem ágában sincs szapulni, a két kezemet összeteszem inkább, hogy van munkája.
válasza: válasza:Létezik az az embertípus, aki nem tud kikapcsolódni ha munka van és mások függnek tőle. Én nem voltam felső vezető, de megvolt bennem az a kötelességtudat, hogy ha munka van, azt addig kell csinálni amíg tökéletes nem lesz az eredmény. Ha nincs munka, keresni kell egyet. Ha valamin lehet javítani, javítani kell. Ha valamivel nem végez az ember munkaidő alatt, van későbbi busz is, belefér a (nem fizetett) túlóra. Sőt, haza is lehet vinni a munkát! 5 év alatt ez teljesen hazavágott, az ellentétére fordult a munkamorálom, és ki is rúgtak persze. Nem voltam ismeretlen vendég a pszichiátrián sem, és kellett egy év mire belém nevelték, hogy nem kell 110%-ot adni csak azért, hogy másoknak megfeleljek, elismerjenek.
A pszichiáterem számos közép -és felső vezetőt kezelt, úgy tűnik ők különösen érintettek ebben az egészben. Szerintem a párodnak is kell egy szakember, az nem megoldás ha mostantól nem dolgozik és befordul. Hiába dolgozol helyette, attól ő még nem fog meggyógyulni. Meg kell tanulnia lazítani, és a munkát a család mögé helyezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!