Felgyorsult világban élünk, de erről mi is tehetünk? Mi a jobb, ha felzárkózunk vagy ha hagyjuk a dolgokat a normális kerékvágásban?

En nem vinnem, nem tartom olyan fontosnak. Ha nem akarja, nem eroltetnem. Talan meg egyszer megprobalhatjatok, de ha nem, nem. Mas lenne mondjuk az uszas.

valoban ilyen a vilag, tolem vagy oten kerdeztek meg mostanaban, hogy lepeget-e Mar egyedul 9 hosom.

Egyetértek veled.

Bár ez a sok lehetőség inkább a városi anyukákra jellemző.Kis faluból nem fogok 40-50 km-t buszozni emiatt.És szerintem az anyukák nagy többsége sem.

A Te babád így is "előnybe" van,ha óvóképzőbe jártál :)

A másik oldala meg,szerintem az anyukának kikapcsolódás ilyen helyre menni,ahol találkozhat hasonló anyukákkal,beszélgethet,barátkozhat velük.

Nekem sincs ezzel bajom ha a baba és anyuka is plusz dolgot kap ezektől a foglalkozásoktól .

Versenyeznek egymással a szülők, kinek a gyereke csinálja ezt vagy amazt hamarabb. Minek? A gyereknek ebből ugyan mi előnye származik? Semmi az ég világon.

De ez szerintem főleg a nagyvárosi anyukák heppje, hogy fejlesszünk-fejlesszünk, vegyünk okosító játékot, járássegítőt, anyámkínját. Ha megteheti, szórja csak rá a pénzt. De a gyereke attól még nem lesz különb a másénál. Az egyik hamarabb mozog, a másik hamarabb beszél, na és?

Egyáltalán nem vagyok híve a sürgetésnek, ezért nem is segítettem a gyermekemet semmiben (fordulás, mászás, járás), mindent szépen magától megtanult amint eljött az ideje, és szerintem ez az önbizalmának is csak jót tesz, hogy ő neki magának, egyedül sikerült.

Aterzed a helyzetedet. Nekem ket 3 ev alatti gyermekem van, elevenek, egeszsegesek, ertelmesek, de mivel ketten vannak, igy igy is, ugy is veluk kell lennem, meg nem mentem vissza dolgozni, nem jarnak bolcsibe. Mozgasban mindig fejlettebbek voltak a koruknal, beszelni mindketto keson kezdett. Mondokazni, enekelni szoktunk itthon, de mivel nem koti le oket teljesen, igy inkabb a tobbi jatek kozben es nem ez egy fix napi x oras program. Nem eroltetem, mert nem elvezik. Nehanyat nagyon szeretnek, ezeket elmondjak/eleneklik, a tobbit felismerik, de nem ismetlik el.

Nekem ezzel nem lenne bajom, a nagyobbikat mar beveszik oviba lassan, akkor a kisebbik bolcsibe megy, szoval ugy is megtanuljak. Nincsenek lemaradva a szocializacioban sem, nagy a csalad, sok gyerek van, sok emberrel tartjuk a kapcsoatot, nagyon baratsagos, nyilt es bator gyerekek.

Ennek ellenere az egyik csaladtagunk folyamatosan hajtja, hogy adjam be mindkettot bolcsibe 2-3 napra egy heten, mert az O unokajuat beadtak 10 honaposan es igy masfel evesen mar rengeteg dalt ismer, szepen gyurmazik, stb. En ezt el is hiszem, de nekem akkor sincs gyerekenkent havi 50 ezrem erre (az a gyermek ennyiert jar csaladi napkozibe). Allami bolcsibe egy evvel ezelott jelentkeztunk, de azota is sorban allunk, nincs hely, a szociais helyetunk meg nem olyan rossz, hogy soron kivul bevegyek a gyerekeket.

Zenebolcsibe ketszer mentunk, de rossz elmeny volt, ott minden anyuka egy gyerekkel volt, ultek a szonyegen es atszellemuten tarsalogtak en mentem egyedul ket pici gyerekkel, a ket gyerekem folyton kette szaladt/kette figyet, nehez volt mindkettonek segiteni a kulonbozo "gyakorlatokban". Mivel a gyerekekre kellett figyelnem, igy 3 szot nem tudta valtani senkivel, nemhogy csevegni, igy a masodik alkalom vegere tisztan ereztem, hogy furcsan neznek ram es alig varjak, hogy elhagyjuk a teret es megindulhasson rolam/rolunk a tarsalgas. Volt, aki megjegyezte, hogyha ilyen ket gyerekesnek lenni, akkor neki eleg egy. Es igen, az sem esett jol, hogy a ket gyerekre 2000 forint volt a beugro egy orara, amibol 10-10 perc az elejen es a vegen oltozes volt.

Uj dolgot egyebkent nem tanultak ott a gyerekeim, a dalok/mondokak onmgukban ott sem kotottek le oket, inkabb tancoltak, vagy a zeneszerszamokkal jatszotta.

Szoval elhiszem, hogy jo, de ez nem nekunk valo.

Szia!

Én is egyetértek veled. Szerintem a szülőknek van szüksége ezekre a dolgokra, azért teszik. Mivel igen sokaknál nincs (vagy szétszórtan él) a család, a nagyszülők, testvérek, hasonló helyzetben lévő barátok hiánya miatt nincs kivel megbeszélni az olyan kérdéseket, hogy mi a „normális” egy gyerek fejlődésében. Átérzem, mert nekem is para volt eleinte, hogy jól fejlődik-e a csemetém, de szerencsére nálunk nagyon ért a gyerekekhez a nagymama, így mindig meg tudott nyugtatni, hogy bár vannak átlagos tendenciák a fejlődésben, de minden gyerek más, nem szabad hasonlítgatni a „szomszéd Pistikéhez” senkit. (Pláne, hogy Pistike lehet, hogy ír-olvas kétévesen, viszont másban meg ő van lemaradva. :)

A mondókázós-táncikálós-csiribiri foglalkozásokkal kapcsolatban: mi egyszer voltunk néptáncos foglalkozáson (ismerős tartotta), de elég gyorsan kifordultunk onnan. Nem hiszek abban, hogy 3 éves kor alatt egy gyereknek szüksége van a tömegre. Szerintem ezek is a szülőknek szólnak. Igaz lehet, hogy itt, a fővárosban nagyobb divat ez, ha belegondolok, hogy valaki mondjuk a belvárosban lakik, muszáj neki játszótérre és egyéb közösségi helyekre járnia, ha valahová menni akar a közelben. Nálunk szerencsére van kert, és a házban/szomszédban lakó gyerekek remekül elvannak együtt, így csak szökőévben megyünk játszótérre.

„Az anyukák, a foglalkozást vezető mondta, hogy nem baj, elején mindenki ilyen, aztán megszokják..” – ez elég rosszul hangzik. Mert oké, az óvoda olyan, amit majd meg kell szokniuk, de minek erőltesse az ember az egyéb tömegprogramokat, ha nem élvezi a gyerek?

Vannak olyan gyerekek, akik szeretik ezeket, rendben, de aki nem, azt nem kéne ezzel sokkolni (nálunk órákat játszanak a kertben fűvel-fával-virággal-bogárral a gyerekek, nekik inkább ez jön be).

A fejlesztés… hát, nekem erről sincs túl jó véleményem. Szerintem egy egészséges gyereket a szabad játék fejleszt, nem az irányított fejlesztőprogramok. De persze ez is összetett probléma, és lehet, hogy ebben én a másik végletet képviselem, mert úgy gondolom, az ilyen-olyan különórák sem kellenek iskoláskor előtt.

Egy barátnőm mesélte, aki alsósokat korrepetál, hogy vannak olyan gyerekek, akik suli mellett balettozni, nyelvet tanulni, zenélni stb. járnak folyton, és olyan szinten szét vannak zuhannak ettől, hogy „azt sem tudják, merre vannak arccal”. Nem bírnak egy dologra figyelni, nem értik az alapvető összefüggéseket, annyi ingert nyomnak rájuk.

Persze az egész érthető: a szülők csak jót akarnak a gyereküknek, hogy sikeres legyen, hogy boldog legyen, ráadásul nincs elég idejük/engergiájuk leülni vele spontán játszani. Ezt pedig kihasználják a mindenféle programszervezők, és azzal hirdetik magukat, hogy ettől vagy attól lesz a gyereknek jó, ide vagy oda írassuk be.

Nagyon nagy biznisz a gyerekekkel kapcsolatos termékek/szolgáltatások eladása a tapasztalatlan szülőknek. Elég arra gondolni, már születéskor miket próbálnak ránk tukmálni, hogy kell a gyereknek (én is vettem jó pár dolgot anno, amiről kiderült, hogy totál felesleges.

Mostanában nézegetem az iskolákat, és megdöbbentő, hogy ott is ez megy. Nem azzal akarnak kitűnni a sulik, hogy „gyerekbarátok”, hogy segítik a leendő kis elsőst az óvodában az iskolába átmenni könnyedén, hanem azt reklámozzák, hányféle különóra van, milyen versenyeredményeik vannak. Pedig szerintem alsóban a legfontosabb az lenne, hogy megszerettessék a tanulást a gyerekkel, nem az, hogy kiverjék belőle a „maximális teljesítményt”.

Bocs, hogy kisregényt írtam. :)