Hagyjuk éhen halni a sógornőmet?

Én sem foglalkoznék vele. Nagyon ügyesek és előrelátók vagytok, inkább építsétek tovább az életeteket. 7 millió nagyon sok pénz, rengetegen örülnének a felének is ebben az országban, lenne hova tenni, és nem nyaralni mennének és nem drága cipőket vennének. Megvolt a lehetősége az életben, eltapsolta, így járt.

Egyébként, hogy segítenétek? Odaköltözne hozzátok, aztán csak elválnátok miatta, mert lenne veszekedés bőven. Mennyi pénzzel tudnátok segíteni? Mennyit hasznosítana ebből úgy, hogy nem elpazarolja? Örökké tömhetnétek bele a pénzt.

Aki segítségre szorul, nem fogja megoldani a problémáját, ha halat adsz neki, nem pedig hálót.

Ha mindig csak megoldjátok a problémáját, akkor rajtatok fog élősködni.

Szépen meg kell mondani, hogy bizony menjen dolgozni, ha annyira elesett, akkor beszéljen a családsegítővel, vagy akivel tud, azok egy ideig fogni fogják a kezét, és küldözgetik valamint noszogatják a fenekét.

Megértem, hogy csak ti vagytok neki, de ne nézzen titeket szamárnak, próbálja élni az életét. Nem kell támogatni, nem kell helyette kifizetni a kölcsöneit meg hasonló.

Kedves első. Ez nem betegség, hanem felelőtlen viselkedés, mert nem érdekli semmi csak a szép dolgok, és a szórakozás.

Kedves kérdező.

A bátyám ugyanilyen volt mint a sógornőd. Gyerekként is szórta a kis zsebpénzét, és ha elfogyott mindig akadt valaki akitől tudod pénzt kérni. Ha anyu vagy apu nem adott akkor is talált másokat. Később apuék eladták az örökölt ingatlanjukat és az összes pénzt odaadták a bátyámnak, mert rábeszélte őket, hogy ez neki jár, és ha anyu megörökli mama házát az az enyém lesz. A szülők bele mentek. 89-ben a bátyám kapott 12 milliót. Anyu 1996-ban adta el az örökölt házat, és ahogy megbeszélték annak az összegét nekem adták, 8 millió forintot. A bátyámnak addigra már 1 forintja sem maradt, ugyanis eltapsolta a pénzét. Amerika, Afrika, Motor vásárlás, Szilveszterezni Hong Kongban..stb.. Én lakást vettem, tataroztattam, berendeztem. A bátyám meg sajnáltatta magát, hogy éhen hal, semmi nincs neki. Apuék már nem adtak pénzt neki, eljött az a pont amikor már én sem adtam, sőt a barátai is elfordultak tőle, mert mindenkinek tartozott már, és senkinek nem adta vissza.. Eljött az a pont a bátyám életében amikor már senki nem segített neki..Végül elment dolgozni, és szép lassan rájött, hogy ha élni akar dolgoznia kell, csakis magára számíthat..

A sógornőd amíg talál balekokat akik segítik addig ő sem lesz hajlandó változtatni az életén..

Sajnos van akin nem lehet segíteni.

Lehet arról beszélni hogy segítsünk, adjunk neki, támogassuk...de ha a fuldokló ember ahelyett hogy kimászna a vízből, csak megpróbál minket is magával rántani, akkor inkább hagyjuk megfulladni.

Ha adsz neki, akkor azt fogja megszokni, először csak kicsit akar majd egyre többet, és a végén már ő fogja elvárni hogy eltartsd. Az ilyen embernek kell a pofára esés ahhoz hogy változzon, ha meg ez sem segít akkor semmi.