Hagyjuk éhen halni a sógornőmet?

Amikor megismerkedtem a férjemmel épp a húgával közös lakásukat adták el. Ezután én megörököltem a nagymamám lakását,amit a párom pénzéből felùjìttattunk majd jóval drágábban eladtunk.(szerintem az az előtti 40 évben kifestve se volt ott, viszont Buda egy nagyon szép részén van tehát bőven megtérült.) A húga ez idő alatt eltapsolta a pénzt. Utazott, drága ruhákat és bútorokat vett. Mindezt úgy, hogy albérletben lakott és nem volt normális munkája. Ca. 7 milliót elköltött 2 év(!!)alatt, de legalább elmondhatta magáról, hogy járt Kubában és van 20 pár 70ezer Ft-os cipője...tehát egyszerűen képtelen bánni a pénzzel. Közben lediplomáztam és sikerült elég jól elhelyezkednem. Ez után összeházasodtunk és elkeztünk lakásokat nézni. Ekkorra teljesen elfogyott a pénze és sírva jött, ki fogják kapcsolni a gázt meg nincs mit ennie és nem tudja fizetni a diákhitelt. A főiskolát egy év után abbahagyta mert unta, tehát teljesen a levesbe ment az a pénz is. Mondanom se kell a férjem teljesen felhúzta magát, hogy így eltűntette a pénzt. Munkát nem talál,mert csak az érettségie van meg de szakmája nincs. Keresgéltem neki takarítós munkákat(egyetem alatt én is azt csináltam,jól fizet diákoknak csak ajánlani tudom).Az egyik helyről kicsapták,mert késett a másik helyen meg nyomasztó volt számára a lakás. Az a baj,hogy egy minimális dolgozni akarást, törekvést se látok benne, így viszont fölöslegesnek érzem, hogy támogassuk. Pasija,szülők nincsenek,tehát csak mi vagyunk neki. Próbáltuk azt is,hogy nem adunk neki semmit, nem vesszük fel neki a telefont hátha rájön, hogy megmozdíthatná a s...ggét, de ennek az lett az eredmény,hogy az egyik barátnője hívott fel minket,hogy ki tudnánk e fizetni valamennyit a 40ezerből amit kölcsönkért tőle mert neki is kéne a pénz. Bevallom kezd a tököm tele lenni. Fiatalabb vagyok nála egy évvel de mégis olyan mintha egy 5 évessel beszélnék.