Felfújtam a dolgot vagy jogosan érzem megbántva magam?

És ez neked miért fáj? Nektek anno jól jött volna, mert rászorultatok, nekik most nem kell, mert szívesebben vennének sajátot és megtehetik. Mi ezzel a gond? Egyszerűen nem értem. Udvariasan elutasította, te meg csak tukmálod. Majd lehet lesz még másik olyan rokon, vagy ismerős, aki szívesen elfogadja, mert jól fog jönni neki, ahogy nektek is jól jött anno.

Ha megtehetem, én is megveszek mindent a babámnak.

Mellesleg megjegyzem valamelyik hozzászólóra reagálva, hogy a mi családunkban akkor kerülnek ezek a dolgok továbbadásra, ha már nem várjuk vissza őket. Vagyis ha két gyereket tervezünk, akkor a baba cuccokat a második gyerek után adjuk csak tovább teljesen ingyen és természetesen nem várjuk vissza őket, tehát nem kell rá úgy vigyázni, mint valami nem tudom mire.

Nálunk a családban mi voltunk az első babások, rengeteg dolgot kaptunk a tesóktól, nagyszülőktől így is, így igazán sok mindenre a bútorokon kívül nem volt gondunk, de a dédi azt is kikötötte, hogyha kinézzük a babaágyat, azt mindenképpen ő szeretné kifizetni, hozzuk róla a blokkot! Az egyik nagyszülő páros a babakocsit vállalta és így tovább, a tesók apróságokat, mint ruha, légzésfigyelő, játékok, kis takaró, stb. Tényleg rengeteg dolgot kaptunk a családtól és így alap volt, hogy amikor nekünk ezekre már nincs szükségünk, akkor tovább adjuk a családban. (Már ha igény van rá)

Ne mond már az h újat vesz nagyzolás...

Na neked akkor biztos nem nagyon telt rá így sajnáltad... ne van pénze nem sajnálja rá...

Borzasztó vagy és sztem féltékeny is rájuk... messziről el is kerülnélek.

"mikor én vártam a babát"

Itt a lényeg! Most nem te vársz babát, hanem ők! Ennek megfelelően úgy csinálnak mindent, ahogy nekik jó és nem úgy ahogy neked. Nem gondolom hogy ez olyan iszonyatos bűn lenne...

Na ez a zseniális a női kommunikációban: minden döntés mögött láttok valamit, ami 99%-ban nincs ott.

Te puszta jó szándékból odaadnád a cuccaidat neki. Erre ő azt gondolja, biztosan azért adod, mert szerinted rászorulnak. Ebből már azt gondolja, te többre tartod magad, mert te meg tudtad venni őket. Ezért visszavág, hogy neki nem kellenek a "használt" cuccok, mert "nincs rászorulva". Mindebből te azt szűröd le, hogy számára a te cuccaid büdösek, és kényeskedik, holott be akarja bizonyítani, hogy ő is megengedheti magának. Sajnálom, de én ezt sosem fogom megérteni.

Nemrég anyósomék azt mondták a feleségemnek és a sógornőmnek, hogy egy komolyabb összeget szétosztanak az unokák között, és ránk, a szülőkre bízzák, hogyan kezeljük ezt a pénzt, ameddig a gyerekek kicsik. A sógornőm és a férje megsértődtek, mondván el tudják ők tartani a családot, nem kell az alamizsna. Sértődés lett abból, hogy a nagyszülők azt mondták, inkább az unokákra költik a pénzt, mint az eladhatatlan házukra.

"Majd rá jön, hogy a sok drága holmit is hamar kinövi a gyerek."

Közöd?