Tényleg én vagyok a hisztis? Szerintem jogos a kiakadásom.

Okkal.

De ne aggódj, unokatesódéknak elég nagy büntetés lesz ez az Ákos majd, amikor tinédzser lesz. Aki nem neveli a gyerekét, nem szól rá, és mindent megenged neki, az fog majd félni a saját gyerekétől, amikor a gyerek 14-15 éves lesz, vagy idősebb. Ismerek ilyet. Nem szóltak rá soha, mert az ő gyerekük tökéletes, tulajdonképpen a gyerek bármit megtehetett minden következmények nélkül. Most 18 éves kb, már többször is a rendőrök hozták haza, zűrös ügyekbe keveredett, az iskolában már 4.szerre bukott meg, stb. A szülei mégis azt kérdezik maguktól "hol ronthatták el".

Na vajon hol....

OFF

Tehát az Ákos már 7 évesen le van írva, szociopata, f.@sz, rángatni és pofozni való Hitlerutánzat? Azért nektek is van egy lelkivilágotok.

ON

Szerintem jogosan vagy dühös, Ákoskára is (mert egy 7 éves gyerek - feltéve, hogy nem értelmileg korlátozott - már felfogja, hogy mi az a terhesség), de legfőképpen az unokatestvéredre.

Egyrészt azért, mert sikerül így nevelniük a gyereküket, másrészt azért, ahogy a történtek után reagált. Szerintem az lett volna a természetes, hogy ő szidja le Ákoskát, elmondja neki, hogy amit csinált, az miért veszélyes, tőled pedig bocsánatot kér - nem pedig azt mondja, hogy "egy hisztis p*cs@ vagy, mióta gyereket vártok".

Azért kíváncsi lennék, hogy ha az ő hasára vetődött volna rá egy hét éves gyerek, amikor várandós volt Ákoskával, akkor is azt gondolta-e volna, hogy ennyitől nem lesz benne semmi baja "benne a kölyöknek".

A férjed reakciója is teljesen természetes volt - vannak olyan helyzetek, amikor nem csak érthető és jogos, de szükséges is, hogy egy felnőtt határozottan lépjen fel, ha a szülők tétlenül nézik és eltűrik, hogy a saját gyerekük, akinek a neveléséért ők a felelősek, veszélybe sodor valaki mást a viselkedésével. És ez szerintem tipikusan egy ilyen helyzet volt.

Ákoska sajnos szomorú példája annak a szülői felfogásnak, hogy akkor vagyunk jó fel szülők, ha nem szabunk határokat, és nem arra neveljük a gyereket, hogy a világ nem körülötte forog, és neki (is) alkalmazkodnia kell másokhoz, és neki (is) tekintettel kell lennie másokra.

Ezzel másoknak is rosszat tesznek, de a legtöbb rosszat a saját gyereküknek. Láttam rá nem egy példát a környezetemben, hogy a hasonló módon "nevelt" gyerek közösségbe kerülve, kamaszodva és fiatal felnőttként kapja a kemény pofonokat az élettől, amikor azzal szembesül, hogy - kikerülve abból a családi burokból, ahol ő mindenki kis szeme fénye, akinek szinte mindent szabad - szembesül azzal, hogy csak otthon forog körülötte a világ, a valóságban pedig mások a játékszabályok.

Kérdező, természetesen neked van igazad, az unokatesód pedig a "kölykével" együtt idióta.

OFF: mellesleg azért érdekes, hogy amikor én tettem fel hasonló kérdést, ott én lettem elmondva mindenféle aljas szemét görénynek, amiért nem tetszett, hogy a párom ötéves gyereke a hasamat támadta, amikor terhes voltam. Mi a különbség? Ja tudom, az, hogy a párom gyerekéről mertem rosszat írni, és így rögtön én vagyok a gonosz mostoha.

Utolsó, nem ismerem a kérdésed és az arra érkezett válaszokat. A te eseted sem normális vagy elfogadható számomra. Csakhogy ti nem tudjátok kizárni a párod gyerekét az életetekből, a férjed vélhetően elfogult is. Illetve ti adott esetben fegyelmezhetitek is a párod gyerekét. Szerintem a te esetedben a férjed viselkedése, hozzáállása a meghatározó, hogy hogy reagált amikor a gyereke megütötte a másik gyerekével várandós feleségét.

A kérdezőnek közük nincs a gyerekhez, nem ők nevelik, ha többet feléjük se néznek azt is megtehetik. Nálatok nehezen lehetne ezt kivitelezni lévén ő is a férjed gyereke. Szóval a hangsúly azon van hogy a férjed kezeli-e ezt a helyzetet vagy mossa kezeit.

az, hogy majd ők elintézik. hát eddig megbuktak nevelésből a leírtak alapján.

ne csak a gyerekre legyél mérges, hanem a szüleire.

ezek után a mimimum lett volna, hogy megkérdezik hogy vagy, és jól leteremtik a gyereket.

ennyi idősen gondolom már iskolába jár, nem szellemi fogyatékos, csak nem tanították meg a szülei az alapvető dolgokra.

az hogy bánja a kutyátokat is.. én már kifejtettem volna a szülőknek, hogy őket szívesen látjátok, de ne hozzák magukkal a látogatások alkalmával a gyereket.

nálunk is voltak régen rokonoknak gyerekei, és direkt bántották a macskámat. és nem voltak kicsik, már 3.osok voltak.. hát érdekes, hogy én óvodás korom óta fel tudtam fogni, hogy az állatok ugyanúgy éreznek, és finoman kell velük bánni.

aki még iskolás korában is kínozza az állatokat, az szerintem is egy hatalommániás bunkó lesz amikor felnő.

alkalmassági vizsgához kéne kötni, a gyerekvállalást.