Tényleg én vagyok a hisztis? Szerintem jogos a kiakadásom.

18 hetes terhes vagyok, már látszik egy kicsit a pocakom. Unokatesóméknál voltunk a mai napon, ebédmeghívásunk volt. Van egy égetően rossz gyereke (Ákos), 7 éves, nem annyira kicsi, hogy ne fogja fel, hogy mit miért nem szabad csinálni. (Tényleg rossz, sőt, gonosz, de a szülők nem szólnak rá. Számtalanszor láttuk a nálunk tett látogatások alkalmával, hogy szándékosan bántja a kutyánkat, tépi a szőrét, ingerli stb. Mindezt annak ellenére, hogy elmagyaráztuk neki, ezt nem szabad, mert fáj a kutyusnak.)

Egy jó ideje tudják hogy babát várunk, a kisfiú mindig megkérdezi, hogy mikor lesz velünk a kisbaba, tehát tudatosult benne az ő szintjén a terhesség ténye.

Ebéd után a kanapén ültünk, amikor Ákos váratlanul a hasamra vetődött, szerencsére a teste nagy része a combomon landolt. A férjem rögtön lerántotta rólam és rákiabált, hogy ezt nem szabad, mert baja lehet a kisbabának. Ákos rögtön nekiállt üvölteni, de olyan hangosan, hogy szerintem a szomszédok azt hitték, nyúzzák a gyereket.

Unokatesómék szerint én vagyok a h*lye, mert annak a "kölyöknek bennem" semmi baja nem lesz ennyitől, és mi ne ordibáljunk a gyerekkel, majd ők elintézik. Különben is, egy hisztis p*cs@ vagyok, mióta gyereket várunk.

Nagyon rosszul esik unokatesómék reakciója, mert úgy gondolom, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy kiborít valamit. Ráadásul sosem szóltam rá a gyerekre, pedig általában csatatér marad utána, ha jönnek. De úgy gondolom, ez volt az utolsó pont.

Okkal vagyok még most is dühös?