Az ilyen ember nem érzi rosszul magát? Milyen "élet" ez? Nektek van ilyen rokonotok?

ilyen ember sokhelyen van. Ha megtalálják a kiskapukat, max valami kamuval leszázalékolás, stb. És akkor a szociális rendszeren élősködnek tovább.

Amúgy csak akkor működik a dolog, ha van aki eltartja őket. Valaki írta az öccsét, hogy csak gépezik, anyuka kiszolgálja,., hát szerintem ott anyuka se komplett. Mondjuk valszeg már mindegy.

Kedves kérdező!

Sajnos ez egy teljesen hétköznapi eset, mikor a mama egyedül marad a kissé "ideg-jellem gyenge" munkaképtelen kisfiával.

Családi szerep zavarról van szó.

A társfüggő mama aki korábban nem tudta elengedni gyermekét maga mellől valami oknál fogva (lehet a testvére halála okán) most már nem is akarja kitenni egyetlen kisfiát a munka világának. Támogatja az ivászatait, hogy ne kelljen szakmát tanulnia, és akkor dolgozzon ha kedve van.

Amíg a mama él, a nagybácsi hülye lesz ebből a támogató óvó környezetből kilépni:- munkát keresni, nővel élni (akinek már családja van)+ egy idegen családot eltartani, ebédet elállítani. A lakásprobléma mindaddig megvan oldva, amíg a mama él. A helyzet a mama halála után sem fog megoldódni, mert az utcára senki nem fog kirakni, egy szegény hozzátartozót, akinek nincs jövedelme.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy az ilyen típusú ember egyáltalán nem érzi magát rosszul ebben a helyzetben.

Sőt átveszi a nyugdíjas anyja bogarait, majd ha testi tünetei is lesznek, (mert hát szegény magányos), beszedi az anyja gyógyszereit, kezd ronccsá válni, leépülni, főleg ha alkoholista. Majd akkor megy ki a házból ha nem fizeti a közüzemi számlákat és elárverezik.

„Igazából ki az aki megmondhatja/tudhatja, hogy melyik élet a jó? Ki az, aki előre megszabhatná, hogy hogyan KÉNE élni? Szerintem nincs ilyen. És az, hogy nekem van egyféle életszemléletem, hogy hogy jó élni...még nem biztos, hogy más is egyetért velem.”

Azért ezt a baromi toleráns hozzáállást talán nem kellene ráerőltetni mindenre. Mert azt gondolom, arról nemigen van mit vitázni, hogy a parazita létforma semmiképp sem jó, pláne, ha emberről beszélünk.

És igen, az előttem szólóhoz hasonlóan én is az anyuka felelősségét hangsúlyoznám, ez a helyzet épp azért alakulhatott ki, mert anyuka asszisztált hozzá. Az én ismeretségi körömben két ilyen is van, egyik sem alkoholista, az egyik férfi a másik nő, az őket nevelők pedig (de érdekes): anya és lánya, azaz a szülői mintát nagymama átörökítette a lányára, aki most, hogy a nagymama már nem él, gondoskodhat a parazita testvéréről és a saját parazita gyerekéről is. És hogy a dolog még cifrább legyen: anyukának van még egy gyereke, ő önálló, talpraesett, dolgos stb., és anya állandóan őt b..szogatja mindenért, míg az élősködő „kistestvért” pedig mindenért felmenti. Kérdés, hogy ha majd ő nem lesz, ki fog gondoskodni Parazitáról, mert anyuci a hozzáállásával azt már elérte, hogy a két testvér ne nagyon jöjjön ki egymással.

És itt nincs nagyon mit lamentálni azon, hogy ez most jó-e vagy sem, szerintem vitán felül áll, hogy ezek a szülők konkrétan elb..ták a gyerekük életét azzal, hogy életképtelenné nevelték őket.

Nem érzik rosszul magukat, mivel nem is gondolkodnak. Tapasztalat.

Nekem is van ilyen rokonom. Ő teljesen természetesnek vette, hogy anyuka eltávozása után majd a közeli rokonok fognak neki tejelni, mint a kisangyal. Hát elég csúnyán pofára esett. Mindenki rávágta az ajtót, hogy nem dolgozott, élősködött az anyja nyakán, akkor most vállalja a következményeit, és takarodjon amerre akar. Próbálkozott (szánalmas, és nevetséges) rokontartással perelni, de már az ügyvéd is páros lábbal rúgta ki az irodából. Ha jól tudom, azóta valahol hajléktalan, és néha hajléktalanszállón alszik, de igazából nem is érdekel, mi van vele. Saját magának köszönheti, hogy a normális élet helyett az élősködést választotta, nem akart dolgozni, és az anyja halála után még volt pofája megpróbálni ráakaszkodni a rokonokra. Na az ilyet lehet ténylegesen parazitának nevezni.

Természetesen ebbe a szülő keze is benne van, mert ha a szülő nem áll rendesen a sarkára, vagy nem érdekli ez a dolog, akkor ez lesz a vége, bár van olyan, aki önként választja ezt az undorító életmódot (pl rokonom).

Nem látják, és nem is akarják átlátni a helyzetüket, nekik ez így megfelel, így kényelmes, és csak a mával törődnek. Őket nem érdekli, hogy mi lesz velük 1-2 vagy 5-6 év múlva. Felőlem ha valaki így akar élni, éljen. De nincs joga, hogy a tisztességesen dolgozó rokonaira rácsimpaszkodjon, és a vérüket szívja. Én ilyen embernek SEHOGYAN sem segítenék, mert ha valaki segít neki, azt ő úgyis úgy veszi, hogy talált magának egy új balekot, aki eltartja, mint egy csecsemőt.

Tudod, mi a nagy büdös helyzet? Hogy ez az ember egy mélyen szánandó szerecsétlen ÁLDOZAT. Konkrétan az iszonyatosan önző, birtokló anyja áldozata, aki soha nem engedte leválni magáról. Ma is kiszolgálja a "kisfiát", minden kapcsolatát elmarta, beleérteve az apakapcsolatát kisgyerekkorban (azért nem tud dolgozni, azért életképtelen), teljesen rátelepedett. Amíg a banya él, plusz-mínuszfél évig él a fia. Tovább nem.

Igen, ismertem hasonlóakat, tömegével. Az anyák bűneit az anyaság szentséges tabuja miatt nemigen merik felismerni és elismerni, sem emlegetni - pedig vannak, és nagyon szép számmal vannak! És vannak áldozataik is, sajnos, szép számmal. Ki a kocsmákban, ki a pszichiátrián, ki a a börtönben, ki a temetőben.

a szülők nevelték ilyenné

vannak akik soha nem lesznek életképesek.pont ezért mert nem hagyták.