Hogy bírjam ki ezt a három évet?
Annyira boldogtalan vagyok. Jelenleg 16 éves vagyok. A szüleim nem engednek sehova sem. Mindig csak itt vagyok bent. Csak netes barátaim vannak. A sulit is utálom. Nem lehet önmagam. Legszívesebben üvöltennék ,hogy legyen már vége. Folyton csak sírhatnékom van. Nem tudom mihez kezdennék elszeretnék menni. Nincs semmi társasági életem ,ahogy magán életem sincs. De ahhoz ,hogy elmehessek még három évet ki kell bírnom. Mit tegyek?
L/16
válasza: válasza:Keress egy jó hobbit, amivel le tudod kötni magad :) Tanulj, hogy minél jobb és minél messzebbi egyetemre mehess, és akkor rögtön meg van oldva a probléma :) Én is átmentem hasonlón, sajnos :( Jelenleg Londonban élek, fotózást tanulok, 3 hónapja már férjem is van :)
A netes barátok eléggé jók tudnak ám lenni(persze sok az idióta is, szóval csak óvatosan), sokféle embert megismerhetsz így, nekem mai napig barátnőm az a csajszi, akit 13 évesen ismertem meg myvip chaten :D
válasza:Együtt érzek veled, velem is hasonló volt a helyzet!
Én se mehettem sehova pl az osztálytársaimmal moziba, vagy át hozzájuk!
Sajnos csak annyival tudlak biztatni, hogy eltelik hamar... 1-2 év múlva már valószínűleg nyugodtabb szívvel engednek mindenhova!
válasza:Nos, mint egy olyan ember, aki hasonló cipőben járt a következőt javaslom: használd ki arra ezt a 3 évet, amire a jelenlegi helyzet engedi, vagyis tanulj (pl helyesírást, mert ahogy a soraidat olvasom, van némi hiányosságod ezen a területen). Tanulj nyelveket, találd meg, hogy mi érdekel az életben, a bulizás kevés, attól nem leszel több. Olvass, fejlődik a fantáziád, és bármily meglepő ez segíthet kiröppenni a 4 fal közül. Mindez segít abban, hogy legyen valami esélyed az életben, ha eltelik ez a 3 év, és vagy egyetemre mész, ahol a szüleid nem tudnak már korlátozni vagy elkezdesz dolgozni, és ekkor már eltartod magad, és egy felnőtt embert megint nem korlátozhatnak a szülei. 3 éved van arra, hogy kitaláld mivel szeretnél foglalkozni 3 évvel később.
Ne keseregj folyton, mert a 3 év elröppen és ott fogsz állni minden tudás és tapasztalat nélkül.
válasza: válasza:Énis kábé ilyen helyzetben voltam. 16 évesen legszívesebben kinyírtam volna magam. 19 évesen fősulis lettem, koleszos. Onnantól kezdve nem sok időt töltöttem otthon. Lediplomáztam és elhúztam otthonról.
Ki kell bírni, túl kell élni. Tudom, hogy borzasztó, de én megcsináltam, te is meg tudod csinálni.
1.-hát pedig nem úgy van az nincsenek barátaim kivagyok közösítva jo ha a szÜleim ki engednek az udvarra!!
2.-köszönö szépen :) én is fényképezni szeretek suliba tanulunk.Csak nincs gépem telefonrol tudok.Hálát tudok adni a netes barátoknak ,hogy vannak csak nincsenek fent nagyon.Itt meg egyetlen barátom sincs egész nyarat is át unatkoztam nem engedtek sehova.Tanulok ,ahogy csak bírok ,hogy elmessek majd koliba vagy kulfödre tanulni.De egyenlőre még kikell bírnom ezt a 3évet. Nem tudom ,hogy bírjam ki :(
3-nem fognak már majdnem 17vagyok a testvéreimet sem engedték el. (ők már nem itt élnek.)
4-nagyon szépen koszonom :) ezt csinálom olvasom a Vmpírnaplokat,Antigonét stb... Hamar elteik vele az ido.Tanulok ,ahogy bírok.Sajnos diszleksziás vagyok ,de probálok javítanni az írásomon.
5-Van akivel úgy beszélek ,de nem nagyon. Ha elmehetnék veluk sétálni vagy valami ,akkor úgy a barátaim lennének jobban mert így azt hiszik ,hogy kerulom oket ,de hiszek ,hogy nem engednek sehova sem moziba se sétálni :( ha elmegyek az uzletbe szerintuk az is csavargás.
6-Koszonom szépen :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!