Az ilyen ember nem érzi rosszul magát? Milyen "élet" ez? Nektek van ilyen rokonotok?

Van egy öcsém, 25 éves. 18 évesen ott hagyta a sulit, mert ő már nagykorú, azt csinál, amit akar, már nem szólhatnak bele az életébe a szüleink.

Azóta otthon van, a szobájában, és egész nap a számítógépén játszik.

Soha sem dolgozott, nem segít semmit, csak elvan. Ha éhes, kikiabál anyunak, ő pedig rohan, megcsinálja neki, majd tálcán beviszi a szobába, nehogy fel kelljen állnia a gép mellől.

Lassan fél éve nem beszéltem vele, mert folyton zaklat, hogy adjak neki egy bizonyos százalékot havonta a fizetésemből, mert a számítógéphez kellenek neki új alkatrészek.

Hiába próbáltunk beszélni a fejével, veszekedtünk vele, semmi sem segített. Valószínűleg addig fog így élni, amíg a szüleink élnek, vagy amíg anyu tud róla majd gondoskodni.

Húgommal már mindketten régen elköltöztünk. Őt is zaklatja az öcsém a pénz miatt, de ő sem ad neki.

Valamelyik nap pont azt beszélgettük, hogy a szüleink halála után vajon melyik testvéréhez akar majd odaköltözni a tesó, mert dolgozni biztos nem fog elmenni.

Férjem és húgom férje is kijelentette már, hogy egyik helyre sem lesz beengedve.

Az ilyet egyszerűen nem érdekli a jövője, mert csak a mának él, vagy max a holnapnak. Arra számítanak, hogy majd anyuka után valaki eltartja őket.

Nekem is van ilyen rokonom, ő is pofára esett. Az anyja meghalt, ház nem az övé volt, a rokonok meg kerek-perec megmondták neki, h menjen amerre akar, mert senki sem hajlandó eltartani egy ingyenélő lusta disznót, aki munkaképes lenne, csak nem akar dolgozni.

Elköltözött a barátnőjéhez, onnan is röpült, pont emiatt. Most néha 1-1 haverjánál éjszakázik, kukázik stb. Pénzt pedig neki felesleges adni, mert egyből vagy a kocsmába megy, vagy a haverjainak ad belőle.

Szóval az ilyen viselkedés vissza fog ütni keményen.

Ehhez a mentalitáshoz nem kell feltétlenül alkoholistának lenni...

Én is ismerek olyan fiatal felnôtt nôt (28 éves), akinek 2 szakmája is van, de még egy napot sem dolgozott sehol, az anyja tartja el, az ô pénzébôl, meg a nagyszülôk által csöpögtetett pénzekbôl öltözködik, abból jár bulizni.

Semmi életcél, de mindenki arra van, hogy neki fizessen. Az egész élete úgy épül fel, hogy nem is tudna eljárni dolgozni. Ha megy valahová, fél napig "készül" elôtte. (Öltözködik, sminkel, hajat vasal, stb.)

Nem tudom, mi lesz vele így, bár nem is érdekel. Talán férjhez megy majd valakihez, aki eltartja, mást nem tudok elképzelni. És bôszen irigykedik majd tovább azokra, akik dolgoznak, és megteremtik maguknak a jobb feltételeket.

Ezeket az embereket hívják "ingyenélőknek" hétköznapi szavakkal fogalmazva. Fejlettebb nyugati országokban a népesség kb 5%-a (-/+4-5%) ilyen.Ott az állam fizet ezeknek a személyeknek "elltási hozzájárulást" (pontos neve nem tudom mi) hogy nem lázongjanak,ne tegyenek kárt más személyekben és ingóságokban.

Én nem ítélem el őket,de nagyon nem értek egyet a élet filozófiájukkal, és utálom őket.Sajnos 2 ilyen személy is van a közvetlen rokonságomban. Annyi lehetőség van, nem úgy mint a középkorban. Még csak nem is kell okosnak lenni hogy egy picit növelje az életszínvonalát.(bár ez lehet nem is cél?)