Az élet, hogy az ember csak dolgozik a családért, de nincs ideje rájuk?

Tudom, hogy nagyon sokan vannak így. Jobb állás? Hát jelenleg semmilyen sincs. :S Talán ezért is vagyok ennyire borúlátó. De tudom, ha lesz is, nem jobb egy gyárinál, ahol eddig voltak. 80-90ezrekért (és ez még a jobb eset!) gürizni jóformán a hónap minden napján. De voltak elegen, akik ugyanezt 60ezerért csinálták, utaztak 4 órát naponta. Pedig én Nyugat-Magyarországon élek, ahol állítólag jobbak a lehetőségek.

És ennél nem is igen lesz jobb, legfeljebb, ha lesz valahol protekció. De az is honnan legyen? Igen, még tanulni kéne, képeznie magát az embernek, egy szaros érettségim van. De fogalmam sincs, mit lenne érdemes? Világ életemben olyan voltam, ami nem érdekel, azt nem tudom megtanulni.

Párom még rosszabb helyzetben van tanulás szintjén, mert nincs érettségije, szakmája van, amiben sosem dolgozott. Szóval jobbra minimálbérnél soha nem számíthat ő sem.

Ha belegondolok, csak felhúzom magam. Saját házunk az életbe nem lesz, míg albérletben voltunk, minden pénzünk ráment, most szüleimnél vagyunk, itt meg nem lehet megmaradni a konfliktusok miatt. Apám meg más világban él, a régiben, 35 éve ugyanott dolgozik, onnan megy majd nyugdíjba és viszonylag jó a fizetése is, de nem érti meg, ilyen fizetésekből nem lehet soha házat venni. Merthogy gyűjtsünk, lakjunk otthon... Ez nem a '80-as évek, amikor ők építkeztek kalákában...

Bele akarja engem is kényszeríteni ebbe, mert már mi vagyunk annyi idősek, hogy igenis hozzuk össze a saját lakást bármi áron, ne éljünk addig albérletben, mert pénzkidobás, tényleg mintha valami menetrendszerű monoton élet lenne. Mint az övé, ő tényleg munkán kívül semmit sem csinál évtizedek óta, nem is érdekli más.

Én így nem akarnék élni. Persze gyerekre vágyom, mint általában a nők, de így? Hogy majd napi pár percet lát belőlem, mert hullaként hazaérek, akkor meg ott a házimunka? (még ha a párom segít is, mert segítőkész férfi!) Nem hiszem, hogy egy gyereknek így kéne felnőni.

*ahol eddig voltam

És bocsánat a többi hibáért, kapkodom.

Angolul nagyon jól beszélek, a németet meg hiába tanultam 9 évig, nem érdekelt, nincs érzékem hozzá, nem bírtam megtanulni, pedig itt van egy köpésre az osztrák határ, mindenki jár ki.

Párom meg angolul is csak alapszinten tud valamit, németet soha nem tanult.

Igen, tudom, hogy önsajnálatból nem lehet megélni. Csak éppen baromira nem tudom, mihez kezdjek? Bár nekem is lennének céljaim, amiért foggal-körömmel harcolnék. Mint egy ismerősöm, aki bár sosem volt jó tanuló, orvos szeretne lenni és évek óta azért tanul, hogy újraérettségizzen.

Engem semmi sem érdekel annyira, hogy komolyan tegyek érte. Ami meg érdekelne egy kicsit, ahhoz olyan dolog kell, amihez hülye vagyok. Pl. informatika. Oda kell matek, ez utóbbihoz pedig 0 érzékem nincs. Jó a kézügyességem, de mi a f*szra megyek vele? Mert ezzel is nyúztak egy időben: jól rajzolsz. És? Abból meg lehet élni? Elvégeznék egy rajzszakot, akkor mi van? Semmi, popsitörlésre pont jó volna.