Miért azonosítja sok ember a szülést és a házasságot az élet végével?

Miért szerinted akik szülnek és házasodnak azok milyen példát mutatnak? Ezért hiszem ezt mert a párok többségénél igenis ezt látom. Megvan a gyerek, akkor anyukabekattan, csaaaak a gyerek oszt csá, minden más eltűnik az agyából, nem figyel magára, vagy a férjére vagy más emberi lényekre.

A barátnődre meg azt mondom igaza van, ha már csinálunk valamit akkor azt úgy csináljuk hogy 100% odatesszük magunkat. Inkább vetesse el mint hogy legyen rossz élete a gyereknek. Azon kívül tudod van olyan aki PONT azt az életet akarj élni amit most él és nem azt amit egy gyerek után lemásolhat az előtte lévő életéből! Az hogy havonta egyszer eljárhatsz bulizni a gyerek mellett, nyeszlett másolata a gyerek nélküli életnek! Természetesen a bulizást be lehet helyettesíteni akármi mással, nehogy,ár azt higyjék (hidd) hogy aki nem akar még/soha gyereket az azért nem akar mert állandóan bulizna. Ezer más értelmes és fontos dolgot sem lehet még csinálni a gyerek mellett úgy mint előtte. Én nem akarok gyereket, pontosan ezért, mert úgy akarok élni ahogy most és csak majdnem így. Igenis a gyerekkel baromira megváltozik az élet.

Hát főleg azért látják így, mert ez valami társadalmi elvárás is. Engem sokan megszólnak, hogy eljárok havonta 1-2-szer bulizni miközben gyerekem van.

Fél éves volt a kisfiam, amikor először mentem, akkor még anyukámmal laktunk, szóval neki a mama sem volt valami idegen, vagy ritkán látott rokon, sosem volt ebből semmi gond. Ráadásul a fiam annyira szereti a mamiját, hogy abból sem volt gond, ha esetleg úgy mentem el, hogy csak egy nap múlva jöttem haza, mert esetleg más városba mentem (nem kizárólag szórakozásból, csak ott volt dolgom, és nehéz lett volna még aznap hazajönni).

Csak tudod, sok olyan anya van, aki szinte rácsimpaszkodik a gyerekére és évekig egy fél órára sem bízná másra, és ezt nagyon tudják hangoztatni is. Ők beállítják magukat minta anyának, és a társadalom is sokszor hozzájuk viszonyítja a többi szülőt.

Azt nem tudom miért azonosítják az élet végével sokan. Nekem is van gyerekem, most 2 éves, 1 éves kora óta én is eljárok bulizni, addig a mamáéknál van, havi 1-2 alkalom nem a világvége, és ettől én nem vagyok rossz anya. Nekem is jár a kikapcsolódás, én ettől töltődök fel, hogy a mindennapokban ne legyek idegbajos, fáradt anyuka. Amúgy meg a mamáékat is imádja, nem vadidegenekre hagyom.

A bulin kívül is jövünk-megyünk állandóan, mindig kitalálok valami programot, sokat vagyunk házon kívül, úgyhogy én ezért sem értem.

Én ezt értem, szép és jó dolog, de akkor sem ugyanaz. És valakinek ugyanaz kell... Remélem érted... Igenis az eddig élt életed vége. Olyan nincs hogy nem változik meg hiszen ott egy gyerek aki előtte nem volt.

A másikra meg megint csask azt tudom mondani, hogy egyrészt igaza van a másodiknak, elvárások, másrészt igenis ezt látni nagy átlagban...

Eleve az lenne a normális, ha nem szólnának bele az emberek mások életébe. Nem mindenkinek azonosak az igényei. Ha az ember gyereket vállal, az mindenképp lemondással jár, csak az ember az igényei szerint mérlegeli, hogy mi a fontosabb. Én amikor még nem volt gyerekem, szerettem bulizni és szerettem lovagolni is. A lovagolásról egy időre lemondtam, egyrészt mert túl drága, másrészt mert úgy voltam vele, hogy az időmbe inkább ez ne férjen most bele, mert ez úgyis olyan, amit nem annyira közeli barátokkal csinálok, bulizni viszont a legjobb barátnőimmel jártok.

Az meg engem egy fikarcnyit sem zavar, hogy a többiek többször járnak bulizni, nekem elég ennyi is, ettől még élek társasági életet, rengeteg olyan este van, hogy hozzám jönnek fel, jókat beszélgetünk, filmet nézünk, stb. Ezt úgy is nagyon jól lehet csinálni, hogy itthon vagyok, viszont nem maradok ki semmiből :) Ha meg buli van, akkor "ereszd el a hajam" a végtelenségig, olyankor kiélvezem, hogy egy kis időre "független" vagyok (ezt nem pasizásra értem vagy ilyesmire).