Van itt olyan ember akit a szülei úgy neveltek az élettel kapcsolatban, hogy elsősorban ÉLVEZNI kell és nem csak az, hogy tanulj, legyen jó munkád jobb létben éljél stb. és szinte mindenről el lehetett velük beszélgetni ami az élettel kapcsolatos?

Hogy tudod élvezni az életed, ha nem tanulsz, majd pont ezért nem lehet jó munkád, amit szeretsz, és ahol megfizetnek annyira, hogy anyagilag is élvezhesd az életet?

Bár lehet, hogy 20 évesen még azt hiszed, hogy örökké tart az a 2 hét Balatonmária-alsón, amire anyádék adták a zsebpénzt.

Nem mindenki születik Paris Hiltonnak, hogy alanyi jogon élvezhesse az életet.

engem úgy neveltek, hogy tegyek meg mindent az előrehaladásom érdekében (lásd tanulás, jó munka, lehetőségek), de közben élvezzem is ki minden lehetséges percét. soha nem korlátoztak, ha buliba akartam menni, erejükön felül támogattak, ha táborba akartam menni vagy csak a Balatonra a barátnőimmel.

eredmény: egyetemen tanulok, amikor van időm, diákmunkát vállalok, jó eredményeim vannak, lesz normális munkám, van egy tökéletes barátom és rohadtul élvezem az egészet:)

Látod pénz nélkül az emberek többsége ne fogja élvezni az életet,de el fogod érni,hogy élvezd ha nem fog érdekelni a pénzkereset és,hogy mit mondanak a többiek.

Én nagyon élvezem az életet,a könyv olvasást, a természetet,de az érdekes beszélgetést,a HUMORT a végtelenségig,a szexet,a titkokat stb.

Amit nem élvezek az pl az első felvilágosító beszűkült tudata általi vélemény.Na azon élvezni nem lehet semmit sem.

Mondjuk ehhez hozzá kell szoknod,hogy egyszerűen valaki nem tudja felfogni,hogy kevés pénzzel is lehet élvezni az életet és,amiket felsoroltam különösebben pénzt nem is igényelnek.

apámmal ittam a pálinkát meg szívtam a cigit, a suli nem érdekelt, állandóan a kocsmában lógtam, utáltam iskolába járni, mindig lógtam.

és mi lett belőlem.

ma is a kocsmában ülök , utálom az iskolát, meg a kötöttségeket, amibe belekényszerítik a gyerekeket.

én ha lesz gyerekem 18 évesen viszem örömlányhoz, megtanítom minden rosszra ami van , h élőben lássa, a szülőjétől, és ne titokban a barátaival csináljanak hülyeséget.

Szia

Engem is úgy neveltek ,hogy élvezzem az életemet.Viszont soha nem éltünk jó körülmények között.Most ,hogy mondhatni felnőttem és szeretem a munkámat úgy érzem élvezem az életemet. Lehet persze jó állás nélkül is élvezni ,ha örökölsz hatalmas vagyonokat vagy bután is mert a hülyéket nem érdekli ,hogy holnap mit eszik ,de élvezni csak akkor lehet az életet ,ha nem kell gondolkodj ,hogy mikor mire költesz és ,hogy van kivel megoszd az élményeket.

Boldogság=harmonikus párkapcsolat,anyagi biztonság,élvezetes munka.

Ezeket a dolgokat majd te is megérted egyszer ,ha eléggé benő a fejed lágya.

Sokkal nagyobb boldogságot tud okozni az, ha állítasz egy célt magad elé, kitartóan küzdesz érte, végül sikerül elérned. Főleg ha ez egy olyan cél, amit már régóta szeretnél, de valahogy eddig még nem tudtad rávenni magad.

Ez tényleg nagyobb boldogságot okoz, mint röhögni egy jót a barátnőddel fagyizás közben. Mert azt holnapra el is felejted, de a nagyobb dolgokat, azokat nem fogod.

Kérdező! Ne keseredj el; "az élet a legnagyobb rendező", de a "kasszasikerhez" neked is jól kell "szerepelned".

Láttam már jómódú ismerőseimet mindenüket elveszteni (értsd: nagyjából velem egykorú fiúkat és lányokat, akiknek a szüleik megunták pénzelni a hóbortjaikat, és kiadták útjukat - no buli, no csini új cuccok, no albérlet).

Szóval nekik is megvan a maguk problémája.

nem. legalábbis nem azt láttam tőlük, h hajtják az élvezeteket. se nyaralás, se mozi, se társasági összejövetel. a munkájukat imádták, sikeresek voltak benne, az életük nagy részét kitöltötte. emellett bűvészi tehetséget meghaladóan képesek voltak arra, h rengeteget foglalkozzanak velem, egyszerre van meg bennem az a kép, h melóznak mint egy robot, és az, h együtt játszunk az udvaron, vagy elmegyünk a Dunapartra sétálni.

autodidakta módon tanultam meg megteremteni az egyensúlyt a munka és a szórakozás közt. ami valamilyen szinten jó is, hiszen nem egy előregyártott minta alapján élek, de rossz, mert közben voltak durvább időszakok amik a tapasztalat hiányára vezethetők vissza.

bármiről tudok a családommal beszélgetni, nincsenek tabuk. elmondhatom hogyan látom a dolgokat, mesélhetek az élményeimről. ami pedig nagy ajándék a sorstól, hogy támogatnak mind anyagilag, mind lelkiekben. igyekszem magamnak megteremteni az életvitelemhez szükséges pénzt, nem szoktam kölcsönkéregetni, de nagyon jó érzés, h családomra bármikor számíthatok.