Rosszul kellene éreznem magam amiatt, hogy megkértük a barátom húgát, költözzön el? (28n)

akkor viszont ... én rosszul érezném magam ilyen helyzetben, csalódott lennék. Ha felajánlottad a lakást , és a csajnak nem kellett, de a puffogásával mérgezi az életeteket, és rátok telepszik, az gáz.

A barátodnak kellett volna meghúznia a határokat, illetve kellene. Mert lehet ő sem tudta előre, hogy így alakul majd.

Hogy ezek után mit lép, pedig nagyon tanulságos lehet. Ha a sarkára áll és megmondja a frankót, leveszi rólad ezt a terhet, akkor korrekt pasas. Ha nem, én nem igazán tudnék benne hinni a továbbiakban.

Nálunk is pont ez a felállás,annyi a különbség,hogy a vőlegényemnek az öccse lakik velünk,és nekünk már van egy 1 éves lányunk is.Így élünk már 3 éve.De soha nem kérném arra a párom,hogy dobja ki az öccsét!Persze,nálunk is vannak súrlódások,hol nincsenek?De attól még nem teheti ki a tesóját,a saját házából az utcára.

Ez azért gonosz dolog volt tőled!!Pedig én aztán igazán átérzem a helyzetedet!

Utolsó, most attól mert neked megfelel egy ilyen felállás, neked belefér, másnak lehet hogy nem. Ettől szerintem senki nem lesz gonosz. Ha nincs más megoldás mint így együtt élni az kellemetlen, de vállalható. De ennek a húgnak lett volna, mégsem élt vele.

Most emiatt, miért a kérdező a hibás? Mert igényt érez arra, hogy a barátjával normális életet kezdjenek élni kettesben? Nem mindenki bírja a kolesz feelinget.

Biztosan nem állítanám választás elé a páromat ilyen módon.

Ha oda jut egy kapcsolat, akkor magam költöznék el.

Jaj már megy a magyarázkodás:)

Ő felajánlotta, de a hugica nem akarta.

Ha valóban így lenne már az elején megemlítetted volna, ahogy azt is, h a hugod lakik a talán nem is létező lakásodban.

Szánalmas, szar alak vagy, egy nulla, gondolom a luzer barátod se különb.

Szerintem meg nem normális, hogy két emberre ráakaszkodjon az egyik tesója hosszabb távon. Lehetnek nehéz időszakok, de végül is mit akar? Egész életében a nyakatokon lógni?

Nem kellett volna hagyni, hogy eddig fajuljon a dolog, a párodnak már régen el kellett volna kezdeni neki segíteni albérletet keresni.

Gondolom, nem fogyatékos a húgi, hogy egész életében pátyolgatni kelljen.

Nem tudom, mi vezetett odáig, hogy ilyen drasztikusan választás elé állítottad a párod, azért én szerintem nem így álltam volna hozzá, meg nem is úgy, hogy kerek perec költözzön el a lány, azért a segítségeteket felajánlhattátok volna neki, nem tudom, megtörtént-e?