Miért tanácsolják itt minden huszonévesbek, hogy költözzön el, ha problémája van a szüleivel?

Való igaz, hogy sok helyen nagyon nehéz munkát találni, de sajnos ez a két lehetőség van: az ember vagy önállóan tud boldogulni, vagy azokkal él, akikre rászorul bizonyos mértékben.

Örökbe nem fogadhatjuk kérdezőket.

nagyon sok a felelőtlen válaszoló itt, akik főleg a tizenéves korosztályból kerülnek ki, náluk valószínűleg példás családi élet van, és egy hangos szónál már a családsegítő szolgálattal fenyegetőznek.

de ha már elcsattan egy pofon, mert a kamasz tiszteletlenül beszélt, rögtön rendőrségre menne az itt válaszoló sok kiskamasz, de ha kitennék ezután az utcára egyedül hogy éljél meg a saját lábadon, rögtön könyörgés lenne, hogy fogadjanak vissza.

Nézd Kérdező, szerintem azért, mert még mindig az a kevésbé bicskanyitogató tanács szerintem a másik tipikusnál a "te csak fogadj szót a szüleidnek, te csak engedelmeskedj, te csak tedd azt, amit elvárnak tőled, mert biztos csak jót akarnak".... nos, nekem ettől szokott ökölbe szorulni a kezem...

Szóval egyszerűen annyi, hogy megítélésem szerint a szóba jöhetők közül még mindig ez a hosszú távon kisebbik rossz, a normálisabb, az emberibb.... én is leléptem anno 17-18 évesen, ezerszer inkább, mint hogy az "amíg az én kenyeremet eszed"-del alkudjak meg, vesd össze "farkasok dala" kontra "kutyák dala"... és ha ma lennék 18 ugyanígy tennék.

Igazán jó tanács meg ezekre a helyzetekre nincs, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy neki mi a kisebbik rossz... lehet a tengernyi gyermeknevelési kézikönyv után kellene írni egy-két alapvető szülőnevelési munkát is:)

Sok ilyen kérdés eleve "meddő". Nincs rá megoldás. Akivel beszélni nem lehet, azt csak eltűrni lehet. Akinek a viselkedését nem lehet tűrni, onnan el kell költözni. 20 évesen még ritka az, hogy valaki tényleg el tudjon költözni. És akkor vissza is kanyarodtunk oda, hogy 0 megoldás. Kár volt kérdezni, és sokszor ezt a kérdező is tudja kb. Csak kétségbeesett/jólesik kiírnia magából a gondjait.

Ez van. Mindenki életét nem lehet egy csapásra megoldani. Más kérdés viszont, hogy ismerek olyanokat is, akik lazán találnának munkát is éppen, de az büdös nekik, inkább belekezdenek ugyanabba az önpusztításba, mint a kibírhatatlan szülők. Szóval azt mondom, hogy a "gyereket" se kell félteni sok esetben.

Az viszont tény, hogy az esetek jó részében tényleg kibírhatatlanná válik az együttélés, egy 18-20 éves már látja, hogyan cs.szik el az életüket a szülők, egyre több a viaskodás, kiélezett helyzet, mert 18 fölött édesapa azt mondja, hogy akkor takarodj a háztól, nem tartalak el tovább, akkor mégis mit tesz a fiatal? 18 fölött, aki otthon lakik, és sz.rok a körülmények, annak kuss a neve.

Felőrli az ember idegeit ez a munkahely- és pénzhiány. Patthelyzet.

(20)