Szégyellem az unokatestvéremet, mi van ilyenkor?

ezt remélem te sem gondolod komolyan,hogy nem engeded,hogy közös képet tegyen fel. Igaza van, te nem vagy a barátja.

Én megmondanám a haveri társaságodnak,hogy mi a szitu. Azért mert más ki kell közösíteni? Remélem téged is ki fog közösíteni a baráti társaságod mert egy egoista f..szfej vagy. De akkor majd ne menj az unokatesódhoz sírni

Az a baj, hogy ez a te társaságod ne adj isten 2-5 év múlva már sehol nem lesz az életedben, nem számíthatsz majd rájuk, ellenben az unokatestvéreddel, aki elvileg a barátod is. Ami meg a másik, hogyha ilyen retardált a társaságod hogy 23-4 évesen még mindig megy a kiközösítés...hát inkább nem is mondok semmit. Nem hiszem el, hogy 1-2 ember nincs ebben a körben aki ellenne az unokatestvéreddel.

Nekem és a páromnak külön baráti körünk van. Viszont egy napon van a születésnapunk. Mégis mind a kettőnk baráti körét meg szoktuk hívni, és ők tényleg olyan különbözőek, hogy szerintem maguktól nem is közelítenének egymáshoz, mégis mikor összejövetel van mindenki nagyon jól el van mindenkivel. Ha ezt a szintet a társaságod nem tudja hozni, akkor őket kellene szégyellni, nem pedig az unokatestvéred!

Én csak ennyit írok, mert te reménytelennek látszol:

Mond meg a szerencsétlen lánynak, hogy nem akarod többé vele fenntartani a kapcsolatot. Így igazságos, és legalább próbálkozhat más emberekkel, akik elfogadják őt, te neked meg nem kell görcsölnöd abban a társaságban amiben vagy.

u.i: A lelkiismereteddel valami baj van.

Eh, annyira azért nem vészes szerintem a helyzet, mint ahogy beállítjátok. Nem felszínes és önző ő, hiszen akkor nem akarná megoldani a problémát.

Szerintem csináld azt, hogy meghagyod mindenkinek a szabadságát. az unokatesód is hadd tegyen, amit akar, hívd el őt mindenhová, ahová jól esik, és a "szociális hálód" véleményét is fogadd el. Igen, tényleg van, hogy kiközösítenek embereket egy-egy csoportból, de 10 év múltán - lássuk be - még mindig ezen pörögni, kissé gyermekded. Szerintem nyugodtan hívd csak meg az unokatesódat összejövetelekre, hiszen te vagy neki a fontos, és ne törődj azzal, hogy a társaságod mit szól hozzá. Ha az elején egy-két alkalommal beszólnak, hát szólj vissza. Ha emiatt tényleg tönkremegy a kapcsolatod velük, akkor valóban felesleges rájuk pazarolni az időt.

Ahogy olvasom, értelmes, tanult, művelt ember lehetsz, nem gondolnám, hogy olyan őrületes gondot jelent neked az ismerkedés. Ha lekopnak ezek az emberek, akkor majd lesznek mások. Ha meg nem kopnak le, akkor legalább megtudtad, hogy ők is elfogadó, toleráns emberek.

De amúgy ne felejtkezz el róla, hogy a kiközösítés 14 éves korotokban történt. Azért azóta a társaság feje lágya is benőhetett már. Ideje, hogy te is elkezdd, ne pedig mindig mások véleményével foglalkozz.

Ja, még annyit akartam:

van egy tesóm, aki szerelembe esett egy lánnyal, de mivel nagyon kötődik édesanyánkhoz (meg nyilván a család többi tagjához is, de hozzá főleg), azt akarta, hogy mindenki jól érezze magát. Ebből az lett, hogy mindenkinek megszabta, ki mit mondhat, mikor, milyen helyzetben hogyan kell viselkedni. Borzalmas szenvedés volt. Azt gondolta, mi nem tudunk értelmesen kommunikálni egymással, és mindent neki kell elhárítania. Hat évig szenvedett mindenki, aztán a párjának elege lett. Mi meg fellélegeztünk.

Nah, csak ezt akartam. Ne akarj irányítani senkit, mert általában az emberek képesek irányítani magukat.

Nagyon nehéz helyzet, én megértelek, hogy nem akarsz kiszakadni ebből a csapatból. Ők mást jelentenek neked, a mókát, bulizást, míg unokatesód a komolyabb, elmélyültebb dolgokat.

Nem azért nem lenne jó ötlet őket összehozni, mert ennyire különbözőek, hiszen minden ember el tud viselni egy tőle gyökeresen különböző egyént egy estén át. Hanem azért nem jó ötlet, mert őt már egyszer ez a társaság kivetette. Így ott lenne a feszkó az ilyen alkalmakkor a levegőben, senki nem érezné jól magát.

Ez talán lehet a mentséged, ha beszélsz vele, hogy nem akartad őt kellemetlen helyzetbe hozni, ezért kérted meg, hogy maradjon távol a bulitól. Nem akartad, hogy a háta mögött megint elinduljon a duma, hogy így nyomi a csaj, meg úgy béna. Neki még mondhatod, hogy neked sincs annyira jó véleményed ezekről az emberekről ilyen téren, de ők biztosítják a jó hangulatot, a vidámságot az életedben, hogy ne legyél bedepizve. Tehát mondhatod, hogy emiatt van neked szükséged rájuk.

Ezzel védekezhetsz, hogy a közös fotó ellen is ezért vagy, mert neked rosszul esik, ha utána unokatesód háta mögött elkezdenek röhögni rajta a képek miatt, és inkább őt akarod megkímélni ettől.

Az, hogy nem hívtad meg a szülinapi bulidra szerintem 2 dolgot jelenthet.

1) Félreismered a társaságodat, azt gondolod, hogy még mindenki ugyanúgy látja a dolgokat, mint 14 éves korotokban, és ugyanúgy kiközösítenék, holott mostanra már mindenki felnőtt, és többnyire 23-24 évesen már nevetni szokott azon, hogy tinédzserként mi mindenen össze nem kapott másokkal. Az unokatestvéred a leírásod alapján már túllépett a dolgon, simán elment volna a buliba, ha meghívod, mert nincs tüske benne, és lehet, hogy rájöttél volna, hogy igazából te nem nőttél fel, mert még mindig tinédzserként gondolkodsz, amikor azon agyalsz, hogy vajon ki fognak-e közösíteni, ha nem úgy táncolsz, ahogy ők fütyülnek.

2) Nagyon jól ismered a társaságot, senki sem nőtt fel közülük, mindenki megrekedt a tizenéves szinten, semmit sem felejtenek és nem tudják tolerálni azt, aki másképp gondolkodik.

Akármelyik is igaz, mindkettő arra utal, hogy te nem nőttél még fel, nem tudod felvállalni a felelősséget, nem tudsz kiállni másokért.

Nem tudom, én alapvetően a mellé szoktam állni, akit kirekesztenek egy társaságban, akkor is, ha rokonilag semmi közöm hozzá.

A nagynéném egyébként állami gondozott gyerekeket nevelt, volt közöttük roma is. Egyszer egyikük meglátogatott (az ország másik végéből), és bemutattam őt a társaságomnak, mint unokatestvéremet. Volt meglepődés, mert ránézésre látszott, hogy nem igazán lehetünk rokonok, de engem nem zavart, és az a társaság sem volt kirekesztő. Ha az lett volna, akkor az unokatesómmal együtt távoztam volna.