Ti szóba állnátok még egy ilyen sógornővel?

A hétvégén nagyon megbántott a férjem húga. Nekem volt korábban egy házasságom. Az első férjem közlekedési balesetben meghalt, mikor a lányom csak 4 hónapos volt. Rá két évre ismertem meg leendő páromat. Szerencsére a lányomat is elfogadta és a kicsi is őt. Három éves volt, mikor összeházasodtunk, azóta született egy közös kisfiunk is. A férjem húgával soha nem volt igazán jó kapcsolatom. Engem és a lányomat se szerette. De azért elvoltunk. Az elmúlt három évet egyébként az USÁ-ban töltötte. Férjhez ment, majd el is vált. Úgy döntött, hogy hazaköltözik. Hétvégén a nagyinál találkoztunk, most látta először a fiamat, akit szinte az első látásra megszeretett. Azt mondta, hogy olyan, mint az apja volt, csak vele játszott. A kertből mentem be, mikor hallottam, hogy azt mondja az anyósomnak: "Mennyivel más, hogy van egy valódi unokátok is, nem csak az a kis fattyú!. Anyósom azonnal mondta neki, hogy szégyellje magát, hogy mondhat a kislányra ilyet. De én nem bírtam ki, hangosan felsírtam. Anyósom odaszaladt hozzám és mondta a lányának, hogy most örül. A sógornőm meg flegmán csak a vállát rántotta meg és elvonult. Mi azonnal összepakoltuk a gyerekeket és eljöttünk. Sajnáltam a nagyiékat, de megmondtuk, hogy addig nem jövünk, míg a lánya ott van. A férjem is dühös, mert tényleg sajátjaként szereti a kislányt. Azóta nem veszi fel a testvérének a telefont. Nekem is küldött már mocskolódó SMS-eket, nem reagáltunk rá. Ti mit csinálnátok hasonló helyzetben?