Miért van ilyen sok családjától eltávolodott, magányos, depressziós fiatal?

Apám; 6 éves voltam miután anyámék elváltak. Suli után néha benéztem hozzá mindig anyámat kétdezte, hogy bepasizott-e, mit csinál. Azt se tudta mikor van a szülinapom. A barátnője felköszöntött, ő megkérdezte mire fel, most van?

Anyám; a testvérem seggét kinyalta, 30 évesen is tartotta. Én adjak haza 18 évesen és fizessem a kajámat. Egy haszontalan g3nyó vagyok. Mindenkinek panaszkodott rólam,az ismerősei mind utáltak

Nem tanulhatok tovább, ő egy forintot nem áll bele. Ebből mindenkinek az jött le amúgy hogy egy hülye, semmirekellő vagyok és lusta..még jobban lenéztek. Anyám nem mondta senkinek hogy ő nem engedte hogy tanuljak.

Később amikor kapcsolatom lett, még több pénzt akart tőlem, a barátomat ugráltatta hogy ezt meg azt csináljon neki a házon..a randijainkra rendszeresen invitálta magát..

Ez amúgy "vicces". Ő gyerekkoromban letagadta a pasijainak, hogy van gyereke, de én vigyem magammal mindenhova...

A testvérem a születésem óta gyűlöl, mert létezek.

AZ én esetemben csak apámmal lett a kapcsolat megszakitva, de kemenyen megdolgozott erte. 18 ev alatta egyedul a szexualis zaklatas, es a rendszeres fizikai bantalmazas maradt ki reszerol. A lelki Terror osszes letezo fajtajat ismerem neki koszonhetoen...Volt hogy Tini korombam eles targyakkal karcoltam magam, ketszer kozel alltam az ongyilkossaghoz is (nem kezdem bele, Mert feltem Mi lesz ha tulelem). Minden napom a Terror tettel ki. A kedvenc gyerekkori pillanataim azok voltak amikor tudomast Sem vett a letezesemrol. Persze, fel lehet roni anyamnak, hogy asszisztalt hozza (a pszichologusom szerint anyam is nyakig hibas), de nem o vagta teljesen tropara AZ eletemet. Aki akar menni talpat nyalni a bantalmazojahoz nyugodtan, de szerintem senki Sem onmaga ellensege.

Viszont AZ eletem epitem, probalok Elore haladni, szoval maganyosnak nem mondanam magam.

Jaj, kérdező, látszik, hogy nem tudod, milyen egy diszfunkcionális, bántalmazó csalad.

Azok a szülők, rokonok, akik éveken, évtizedeken át bantanak, cseszegetnek, kihasználnak, utálkoznak, nem fognam megváltozni. Bármivel próbalkozol, az ember az alaptermeszetén nem tud valtoztatni, pláne bizonyos kor után.

És nem is fognak, mert ha érdekelne őket, hogy neked rossz, már megtették volna.

"barátokra a bajban nem mindig lehet számítani, ellentétben a -többé-kevésbé normális- családdal. Nincs senki, akivel beszélhetnének, baj esetén számíthatnának rájuk, támaszuk lenne"

?????

Hidd el, rengetegen egyáltalán nem számíthatnak a családjukra semmilyen bajban.

Csak tudnám miért okoskodik valaki ebbe a témába, amikor szerencsére fogalma nincsen milyen egy szar családban felnőni?

Már miért akarnám tartani a kapcsolatot olyan emberekkel, akik egész életemben kb lenéztek, lebecsültek, kimondatlanul is béna voltam, a szemembe jópofiztak, de amúgy tudom, miket beszéltek/nek rólam.

Hagyjuk már! És engem "csak" verbálisan abuzáltak, nem fizikálisan vagy szexuálisan.

Felnőtt ember már hálisten megteheti, hogy nem tart kapcsolatot olyanokkal, akik nem érdemlik meg. 😉

5

Hoppá, valaki nem tudja, mit jelent a neoliberális szó. :D

Nem tudok az összes fiatal nevében nyilatkozni, de itt van az én sztorim:

Apám kiskoromban többé-kevésbé kikerült a képből, nem tartottuk szorosan a kapcsolatot. Mivel gyerek koromban nem törődött velem, felnőttként nem keresem a társaságát.

Anyám más kérdés. Őt a mai napig nagyon szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen lehetetlen vele együtt élni.

Amíg otthon laktam, 12 - 15 - 18 és 21 évesen is megkaptam az arcomba az “amíg itt laksz” és “amíg én tartalak el” kezdetű marhaságokat. Mintha egy kamasznak vagy fiatal felnőttnek nem lenne teljesen természetes, hogy a fejlődésének egy pontján önállóságra törekszik és privát szférát igényel. Egyszer pedig (az idősebb testvéremet követve) azt mondtam, hogy oké, akkor mától nem lakom itt. Külföldre költöztem a testvérem segítségével.

Most is nagyon szeretem anyámat, tartom is vele a kapcsolatot, de nyilván nem olyan szoros, mint előtte volt.

Esetünkben ő mondja többször, hogy egyedül van, és magányos.

A helyzet az, hogy ha egy szülő képtelen felfogni, hogy a felnőtt gyereke életében teljesen természetes az önállósodási vágy, és ezt folyamatosan igyekszik letörni meg erőből és hatalomból elfojtani, akkor vagy kinevel egy lelki nyomorékot vagy egy idő után egyedül marad.

Nekem is hiányzik a szorosabb kapcsolat, de én kiakalítottam egy új életet, míg ő egyedül maradt az egyre fogyatkozó baráti körével…

Ha tehetek egy javaslatot így az éterbe: a szülőknek el kellene fogadniuk, hogy a gyerekük felnő, és nem a pénzhez meg az eltartáshoz kéne kötni az autonómiát. Mert ha ezt teszik, egyszer csak elszakadnak a családi kötelékek.

19

Az 5-ös csak durrogtat egy szót, amiről lövése sincs.

Az általa leírt liberális, “woke” fiatalok pont hogy a baloldali eszmék, és a baloldali gazdasági berendezkedés mellett törnek lándzsát az esetek 99%-ában.

Ehhez képest a neoliberalizmus kb a legjobboldalibb gazdasági eszme, ami csak létezik.

Ebből is látszik, mennyire ostobák a jobber kommentelők. Még a szavakat sem ismerik, amelyeket használnak.